[19-1]
Inuyasha és Sesshy odaszaladtak a lányokhoz. Inuyasha kétségbe volt esve, amikor meglátta Kagomét. Sesshy meg volt nyugodva, mert Rin végre felébredt, mert ő csak a nagyerejű lökéstől ájult el. A mérgesdarazsa elmenekültek, Sesshy és Inu elvitte Rint és Kagomét Kaede anyó kunyhójába:
-Inuyasha, te vagy az?-kérdezte a még ébredező Kagome.
-Ne mozogj! A karod súlyosan megsérült.-mondta Inu aggódóan.
-Inuyasha, te aggódtál?
-Még szép, hogy aggódtam érted, hiszen meg is halhattál volna te ostoba lány.
-Sajnálom Inuyasha. Au!
-Ne mozogj! Ülj fel a hátamra! Elviszlek a te világodba.
-Köszönöm szépen Inuyasha. |
-Megint megtörtént... Pedig most ketten voltunk...
-Igen. És mégis. Menjünk ki a lányokhoz, biztos aggódnak már.
Ám Kagoménak és Rinnek nem volt ideje aggódni... Eszméletlenül feküdtek a földön, és mellettük Naraku mérges darazsaiból ezer meg ezer darab... |
Naraku, hiába is akarta, jól tudta, hogy ha tovább marad és küzd, le fogják győzni. Így egy utolsó támadást mérve, hirtelen eltünt. Inuyasha és Sesshoumaru, követve egy idelyig Naraku szagát követték. De sajos kifogott rajtuk. |
| Naraku mérges gőzt fújt a támadóira, akik kissé megszédültek tőle, ezért felugrottak és arrébb landoltak. Naraku kárörvendő mosolya még elszántabbá tette a két testvért. |
Sesshoumaru, nagyot sóhajtva, Inuyasha elé vágva lökte hátrébb.
- Megőrültél mondd? - Kérdezte, miközben Narakuval harcolt öccse helyett.
- Mit művelsz? Ez az én harcom!! Álj arrébb! - Kelt ki magából dühösen Inuyasha. |
| - Meghalsz szemét! - ordította magából kikelve Inuyasha, majd Narakura rontott.
Sesshoumaru, öccse viselkedését látva kissé elborzadt, tudta, testvére egyedül nem megy semmire. Így hát egy csapás elintézte a rá rontó szellemeket, és csatlakozott a támadó Inuyasha-hoz. |
| Reszkedfe állt, s csak bámulva a semmibe, Sesshoumaru lökése térítette észhez Rint. Inuyasha, idő híján, csak a harcra tudott öszpontosítani, s miközben Sesshoumaru a háttérben a többi szellemmel harcolt, akik idő közben odagyűltek, Kagome Rintre ordítva, hogy menjen már el, állt fel, s indult harcba ismét. |
| Rin azonnal megindult befelé. Látta, hogy Kagome a földön térdel, arcán apró karcolások, lábán nagy zúzódás éktelenkedik. Az erős széllökés, ami ezt okozta, Rint is majdnem ledöntötte a lábáról. |
Ahogy Rin lassan megfordulva lépett ki, hirtelen, hangos, fájdalmas, kétségbeejtő sikojt hallott bentről.
|
| - Sesshoumaru Nagyúr úgy bánik velem, mint egy kisgyerekkel... Nem veszi észre, milyen erős lettem, hogy felnőttem...
Rin, bár gondolatban zúgolódott, mégis belül reszketett barátaiért. Kintről bekukucskálva nézte, amint a csapat ellenségük felé indul, és a két testvér egyszerre legyinti meg kardjával a levegőt, amint a végső csapásra készülődnek. |
Bár mindannyian tudták, hogy vagy most végeznek az oly rég követett ellenséggel, mégis, bár nem mutatták, egy lehelletnyi borzongás, egy cseppnyi gyengeség, egy lélegzetvételnyi félelem megbújt bennük. Sesshoumaru, halkan, és magabiztos hangon szólt Rinhez:
-Most menj ki.
-De...de...Sesshoumaru-sama....
-Ez nem vitatéma.
Majd kicsit kezével hátralegyintve intett hogy induljon....Kagome még mindíg a földnek támaszkodva figyelt, Inuyasha perdig kardját felkapva, bátyjára nézett, majd Kagomét felsegítve egyszerre indultak a lépcső felé.... |
| Lassan mindannyian felfedezték a kacagó alak különleges vonásait amely csak egy emberre... illetve szellemre vonatkozhat. Ő nem volt más mint a "nagy" Naraku. Sesshomaru máris talpra állt, hogy végezzen a szörnyetegggel de Rin elé állt, evvel jelezve, hogy félti őt és ilyen sérülésekkel nem ajánlatos neki menni Narakunak.
|
Eközben valahonnan hangos kacaj hallatszott, és a lépcső tetején megjelent egy alak. Bár, mindannyian kimerültek, és többnyire sérültek voltak, feszült figyelemmel bár csak fél szemmel is, de figyelték az idegent.
Kagome, bár nem mondta ki, érezte maga is, hogy valami nagy baj történt.
Sesshoumaru, cseppnyi gyengédséget sem mutatva Rin iránt, a lány eme kijelentésével tökéletesen meg volt elégedve, és nem szándékozott további információrol értesülni.
- Akkor jó. - Mondta Sesshoumaru. |
| Sesshoumaru eközben a mögötte lihegő lányra meredt. Rin karjába egy szellem foga ágyazódott bele, de a lány gyorsan kihúzta. Karjáról a földre csöpögött vörös vére, de próbált erős maradni.
- Jól vagyok... - válaszolta a kutyaszellem fel nem tett kérdésére.
Sesshoumaru nem hitte el. |
Mikor megindultak a szellemek, egyszerre csapott le mindenki rájuk, majd miután nagy fények közepette pusztultak el, Kagome lassan térdreesett.
Lassan lehajtja fejét, majd kezével a földet támasztva halkan suttogja remegő hangon....
-Ez....kicsit fájt.....
Felfigyelve erre Inuyasha, odaszalad, kardját maga mellé dobva kérdi Kagométól:
-Mibaj?
|
| - InuYasha... - kezdi halkan Sesshoumaru. - Most ez egyszer együtt kel működnünk... Ha mind a négyen együtt támadunk, egy csapásra végezni tudunk ezekkel a szörnyekkel...
Hat szempár szegeződött a félszellemre, aki előbb morcosan, majd megenyhülten tekintett visza, és bólintott.
- Akkor, bátyám... fogjunk össze... |
Továbbmennek, majd belépve a kastélyba Kagome lassan előveszi nyilát, majd lövésre készen, halk, lassú léptekkel beljebb megy.
-Úgy vélem nincs csapda, de azért legyünk óvatosak.
Int a többieknek, majd leeresztve fegyverét maga mellé, körbenéz...
-Olyan ódon itt minden...wháá. kiráz tőle a hideg...
A falakat nagy sötét képek borítják, az ajtó nyikorog, ahogy az erős szél meg-meg löki...a csapat lassú, gyanakvó léptekkel halad egyre beljebb...
-Szerintetek itt van bent? Mert ha igen, jobb ha mindenre felkészülünk... Nemtudhatjuk honnan ér támadás...
Kérdi Inuyasha, mélyeket szaglászva a levegőbe.
-Nem érzem a szagát!
Jelenti ki Sesshoumaru, majd Rinre tekintve, kifejezéstelen arccal, megfordul, s intve a lánynak elindul a kapu felé...
-Gyere Rin...
Inuyahsa először értetlenül, majd dühösen néz a távozóra.
-Hova mész? Azonnal gyere vissza. Ha már vállaltad csináld is végig...
Ordítja...
....e szavak olyannyira vízhangzottak a komor épületben, hogy kishíján azt se lehetett volna megállapítani, tulajdonképpen honnan is szólt a hang.
-Miértelme? Nincs itt...vagy nagyon jól titkolja...nemde Inuyasha öcsikém?
Szól, majd ismét elindul. Alig tesz meg pár lépés, aztán hirtelen megrafordul, és Rint maga mögé rántva, nyugodt hangon mondja...
-Ittvannak... ~Hát tévedtem volna?~
Gondolja magában...
Inuyasha, alig 2 mp múlva szintén megérzi a seregnyi szellem szagát...
-Túl sokan vannak, nemérzem így Narakut.
Kardját előrántva, Kagoméra néz, majd bólintva tudomására adja: készenáll...
|
| - És most? Induljuk máris, vagy dolgozzunk ki egy stratégiát? - kérdezte tárgyilagos hangon Rin.
Sesshoumaru végignézett a lányon... Sokat nőtt és erősödött, mióta ismeri... Egy erős, és gyönyörű fiatal nő állt előtte... Elkalandozásából InuYasha hangja riasztotta fel:
- Mindegy, mit teszünk, de gyorsan tegyük! Nincs sok időnk!
- Kidolgozunk útközben egy stratégiát. - jelentette Sesshoumaru, maga mögé vonta Rint és bedöntötte a kastély kapuját. - Ez könnyen ment. Túl könnyen. |
Rin egy közeli tisztáson harcol egy szellemmel amikor meglátja Inuyashát amint Kagomével a hátán a lemenő Nap irányába száguld. Mindkettejük tekintete az égre szegeződik, Rin abban az irányban egy sötét felleget pillant meg, amiből időnként éles sikoly és mély segélykiálltás tört elő. Ezt a felhőt üldözték Inuyasháék. Mikor Rin visszafordult a szellemhez, már csak a maradványait találta ott, helyében egy magas fehérhajú szellem állt. Rin apró mosolyra húzta a száját, de utána komorrá vált arca és a szellem mögé került, ahonnan a hátára ugrott. Sesshoumaru egy percet se várt, már ugrott is és egy csapásra Inuyasháék mellé került.
- Sesshoumaru! Épp időben. Ezúttal nem hagyjuk meglógni! - Inuyasha gyorsabbra fogta a tempót de tudta hogy még így is túl lassú a bátyjához.
- Sesshoumaru! Naraku magávalvitte Sangót és Mirokut is! - Kagome szólt most a szellemhez és közben barátságosan biccentett Rinnek.
- Mióta üldözitek? - a kérdést kagoméhoz intézte ugyanis látta hogy Inuyashának nem a beszédre kell az ereje.
- Nagyjából 10 perce. És egyre gyorsabban halad! - aggodalmasan nézett végig a szellemen akinek látszólag kicsit sem esett nehezére a futás.
- Sesshoumaru! Menj előre! Csak hátráltatunk.
- Együtt maradunk! Együtt fogjuk elpusztítani Narakut! És ha kell, együtt fogunk meghalni! És most add ide Kagomét! gyorsabb vagy teher nélkül.
Inuyasha bólintott. Közelebb húzódott a bátyjához és Kagome átmászott a vállára. Inuyasha így már kicsitt gyorsabban tudott haladni. Pár perc múlva már a felhő alatt voltak mindketten. Egy erdőn kellett átvágniuk, ami után megpillantották Naraku kastélyát. A két testvér lassított. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
