Ez  a  történet  az egyik  álmomból  született: )) kicsit  szomorú..jó  olvasgatást :))

Emlékképek

„ A nap  lenyugodni  készült.  Csend   és  nyugalom  honolt  mindenütt. A  hangtalan   napnyugtát  egy  kellemesen  csengő  gyermekhang  szakította  félbe.

Egy  kisgyerek  tűnt  fel  a  fáknál : -Apa!...- Kitárva  pici  karjait  a  védelmező  szülő  felé  indult. A nap  narancssárga  sugarai  világították   a  védelmet nyújtó  férfi  testét, de  arcát  árnyék  fedte. Mikor  meghallotta  kisgyerek  hangját, aprócska  mosoly  szökött  az  arcára.- Apa!...- kacagott  fel  kedvesen  a  fiú. Futott  az  apja  felé …de  valami  elragadta …a  védtelen gyermektest

  csupa  vér  volt…teste  kezdett  porrá  válni…az  Apa  odaszaladt  gyermekéhez…a  Gyógyító  Kard  már  nem  tudott  segíteni ….”

-Se..Se..Sesshoumaru Nagyúr!! – szólalt  fel  valami  feletébb  idegesítő  hang.

  A  démon  hallgatott.

-Nagyuram! Mi van  veled ? – az  idegesítő  hang  gazdája természetesen  Yaken  volt-Sesshoumaru  Nagyúr!!-

  A  kérdezgetett  személy  hirtelen  megtorpant, gyilkos  pillantásokat  vetve  a  kérdezőre .

*bumm* Yaken  egy  új  útitárssal  , egy  jókora  púppal  a  fején  gondolkodott- Miért  nem  bírom  befogni  a  szám ? Igaza  volt  édesanyámnak! Nem  kellett  volna  Sesshoumaru  Nagyúr  mellé  szegődnöm…háh..- dühöngött  magában, mivel  belátta, ha  mégegyszer  megszólal, újabb  útitárssal  lesz  gazdagabb.

  Már  lassan  egy  órája  gyalogoltak. Sesshoumaru  megállt – Ismerős  ez  a  szag. A közelben  van- gondolta.

-Se..Sesshoumaru  Nagyúr…-de nem  fejezte be  a  mondatot. Fontolóra  vette  az  elmúlt  egy  óra  eseményeit, és  rájött, hogy  jobban  jár  , ha  befogja  a  száját.

-Inuyasha!! – hangzott  egy  aggodó  női  hang- Úgyérzem, valami  gonosz  közelít…-

-Én  is  érzem! – kezébe  szorította  a  kard  markolatát, felkészülve a  váratlan  támadásra.- Kagome! Te  menj  innen!!-

-De..

-Menj! – mordult  rá  a  férfi.

- Gyere  Kagome, menjünk !- egy  újabb  személy. Hívógatóan  a  lány  vállára  tette  a  kezét. Nem  volt  más, mint  Miroku.

- Mirokunak  igaza  van ! Menjünk  innen- mondta  Sango.

- Na  jóó, menjünk…-sóhajtott  a  lány  beadva  a  derekát.

  Kagome  aggódva  Inuyasha  felé  nézett, majd  felpattantak  Kirara-ra, és  már  el  is  tűntek  a  fellegekben

  Inuyasha  még  mindig  idegesen  szorította  kardját, mikor  valami…

*bumm* a  hanyou  máris  a  földön  volt, hatalmas  porfelhőt  kavart  az  esése.

Dühösen  próbált  felállni, leporolta  ruháját.

Egy  fénygömb  támadta  hátba…a  porból  kezdett  kirajzolódni  Inuyasha  előtt  álló  férfialak  körvonala.

-Sesshoumaru! – kiáltotta  a  féldémon- Te  mit  keresel  itt?

-Inuyasha- hangjában  megvetés, és  szánalom  tülröződött- Mi  másért  jöttem  volna  ide, te  ostoba, mint  a  tulajdonomért. A Tetsuisaga-ért- kijelentése  után  egy  hatalmas  jobb  egyenessel  ajándékozta  meg  öccsét, aki  ismét  a  földre  került. Inuyasha  most  gyorsabban  feltápászkodott, előrántotta  a  Tetsuisaga-t.

-Sesshoumaru! Ezt  megbánod!- ordította, és  futni  kezdett  báttya  felé, azzal  a  szándékkal, hogy  kardjával  most  biztos  elválasztja  „ szeretett” fivére  fejét  a  testétől.  Sesshoumaru, mint  mindig, gyorsan  reagált, előrántotta  a  Toukijin-t.  Néhány  percnyi  kard-párbaj  után  Inuyasha    megpróbálkozott  a  Szélbordával, amire  Sessnek  a  Souryuha  volt  a  válasza.

A  2  támadás  semlegesítette  egymást .

Sesshoumaru  elrakta  a  Toukijin-t. Öccse  igencsak  meglepődött  a  különös  cselekedeten.

Mikor  Inuyasha „ kijózanodott”  volna, Sesshoumaru  az  Energia  Ostorral  hatalmas  lendülettel  kiütötte a  kezéből  a  Tetsuisaga-t, és  ismét  egy  jobb egyenessel  a  talajra  kényszerítette  öccsét.

„ Apa…-kacagott  a  gyerekhang…csupa  vér  minden… Tensaiga ?! Miért  hagysz  cserben ?! …Apa…”

Kapta  fel  fejét  Sesshoumaru , amit  a  földön  fekvő  öccse  is  észrevett:

Mi  van  bátyám ? Rájöttél, hogy  engem  soha  nem  tudsz  legyőzni ?! – mondta  fennhangon.

Ostoba  korcs! Most  meghalsz!! – majd  ez  Energia  Ostorral  rátámadt  a  hanyou-ra, aki  eszméletét  vesztette.

„ Apa… nevetett  vidáman  a  hang…*emlékképek * „

Sesshoumaru  rápillantott  a  földön, ájultan  fekvő  öccsére.

Visszatérek, Inuyasha! Akkor  enyém  lesz  a  Tetsuisaga!- mondta  dühösen, majd  elhagyta  a  helyszínt .