- Fogd be! – kelt ki mag�b�l a Kelet ura, �s nekiesett Ryounak, aki csak gonoszan felkacagott.

A fiatalabbik f�rfi a sebes�l�se ellen�re, m�g mindig el�g gyors volt. A k�t kard nagy cs�rg�ssel tal�lkozott, amit szikr�k k�vettek. A k�r vez�r teljes erej�b�l, fogta a fegyvert, mert, ha nem tett�k volna, a m�sik peng�je megsebes�ti, vagy ak�r m�g meg is �lheti. Ryou unta meg el�bb, ez�rt ell�kte mag�t�l az ellenfel�t �s �jra nekit�madt. Most meg tudta sebes�teni Baireit, mert ez v�ratlanul �rte, ez�rt a f�rfi jobb karja megs�r�lt, amivel a kardot forgatta.

Kinuye m�r nem hallotta, mit mondanak egym�snak, csak k�nnyezve n�zte az esem�nyeket, �s nem tudott odamenni, hogy seg�tsen az apj�nak. T�tlen�l kellett v�gig k�vetnie az esem�nyeket, hogyan bukik el Kelet ura. L�tta, hogy Ryou kiveri az apja kez�b�l a kardot, �s ut�na megragadta az Ez�sts�rk�ny nyak�t, majd a kardja peng�j�t, a f�rfi sz�v�be d�fte �s ledobta a f�ldre a haldokl� f�rfit. A d�monl�ny megr�k�ny�d�tt. A sz�ve n�h�ny dobban�st kihagyott, ahogy ezt l�tta. Hogyan bukott el az apja, Kelet ura �s a leger�sebb Ez�sts�rk�ny, aki hal�l�val megpecs�telte a faja sors�t, �s vele egy�tt az anyja �s kish�ga �let�t. Meg azt, hogy mostm�r Ryou r� fog vad�szni, mint egy �z�tt vadra, amit kiraknak a falra mutogatni, mint egy �rt�kes tr�fe�t, ha elkapja. A l�ny sz�ve �sszeszorult, ahogy arra gondolt, hogy a csal�dja meg fog halni. A k�nnyei megeredtek �s zokogva a f�ldre rogyott. Sik�tott egyet, hogy a sz�v�t �sszeszor�t� f�jdalomt�l megszabaduljon, de ekkor fel�bredt.

Er�s kezeket �rzett meg a karj�n, ahogy felr�zz�k az �lm�b�l. Leveg� ut�n kapkodott, �s arc�t s�s k�nnyek �ztatt�k. Remegett az eg�sz teste, �s kiverte a v�z. Lassan kinyitotta k�nnyes, �ce�n k�k szemeit, de el�g hom�lyosan l�tott. A szor�t�s enyh�lt, �s a l�t�sa is nagyj�b�l kitisztult. Sesshoumaru �bresztette fel. Az aranybarna szemeiben, agg�d�st fedezett fel a l�ny. Kinuye a fi�ra n�zett, amit�l az elengedte, hisz m�g sohasem l�tott ilyen szemp�rt, ami akkora f�jdalmat t�kr�z�tt, mint a l�ny�.

- Kinuye, j�l vagy? – k�rdezte halkan a f�rfi, egy kicsit agg�d� hangon.

- Sesshoumaru, l�ttam az ap�m hal�l�t �s azt, hogyan bukik el a n�pem. – felelte a l�ny kis id� m�lva, er�tlen�l �s remeg� hangon.

�jabb k�nnyek csordultak v�gig az arc�n, majd a kimon�j�ra hullottak. Kinuye a f�rfi nyak�ba borult, �s keservesen s�rni kezdett. Sesshoumaru �t�lelte a l�nyt �s �gy vigasztalta, �ppen �gy, mint r�gen, a palota kertj�ben. A s�rk�ny mag�hoz szor�totta a fi�t, amit�l �rezte, hogy biztons�gban van, az er�s karok k�z�tt, �s nem eshet b�nt�d�sa. N�h�ny perc kellett hozz�, am�g a k�nnyei el�lltak, �s kezdett megnyugodni, de m�g mindig nem �rezte j�l mag�t. A feje nagyon f�jt �s a szor�t�sa, ahogy a fi�t �lelte, gyenge volt. Feln�zett az aranybarna szemp�rba, amik a tekintet�t f�rk�szte. Sesshoumaru let�r�lte a l�ny k�nnyeit, de a porcel�nfeh�r arc, most piros volt �s forr�. Szinte s�t�tte a f�rfi b�r�t. A tenyer�t Kinuye homlok�ra tette, ami szinte t�zelt.

- Te l�zas vagy. – mondta halkan, hogy fel ne �bressze a t�rsait. A l�ny elford�totta a tekintet�t, �s kibontakozott az �lel�sb�l. Kin�zett a barlangb�l, �s l�tta, hogy zuhog az es�, ami most kezdett el�llni. Fel akart �llni, de �sszeesett, mert m�g annyi ereje sem volt, hogy l�bra �lljon. A d�mon �lbe vette �s kis�t�lt a barlangb�l.

- Hova viszel? – k�rdezte cs�ndesen a s�rk�ny, �s a fi� nyak�ba kapaszkodott, amennyire tudott. Az es�cseppek, a k�t d�mon haj�n �tl�tsz� krist�lynak t�ntek, amikkel a felh� m�g�l el�b�j� hold f�nye j�tszott.

- A k�zelben van egy patak, ahol voltatok. Oda viszlek, hogy lemenjen a l�zad. – felelte �s a karjaiban fekv� l�nyra n�zett, aki nem sz�lt semmit.

A t�borukt�l nem messze csordog�l� patakot megl�tt�k, amit egy v�zes�s t�pl�lt. A f�rfi meg�llt a parton, majd lerakta a l�nyt egy fa t�v�be, ahol sz�raz volt a f�. Kinuye �s Rin, lentebb volt a v�zes�st�l, ez�rt nem l�tt�k. Sesshoumaru levette a kardjait, a v�rtet, pr�met �s a fels�, vastag inget, ami alatt egy v�kony f�ls� volt. Ezeket egy m�sik fa t�v�be dobta, hogy a m�g szemerk�l� es�, ne �ztassa �t.

- Mi�rt vetk�z�l le? – �rtetlenkedett a l�ny, halk �s remeg� hangj�n.

- Nincsen kedvem, �sszevizezni a ruh�imat, ha beviszlek a v�zbe. – felelte most l�gyabb hangon, mint szokott. A l�ny b�lintott, mert nem sok ereje volt, �s azt, nem a besz�dre akarta elpazarolni.

Sesshoumaru levette a csizm�j�t �s a l�nyhoz l�pett, aki megszabadult a papucs�t�l. Karjaiba vette a l�zas l�nyt, �s beles�t�lt a hideg v�zbe, der�kig, de nem �llt meg. Kinuye, ahogy a nem t�l meleg v�z a b�r�hez �rt, m�g jobban a fi�hoz b�jt. Eddig is f�zott, de most �gy �rezte, hogy megfagy, de m�g csak most j�tt a legrosszabb. Sesshoumaru a diderg� l�nyt, leeresztette, hogy a l�ba �rje a puha tarlajt, azt�n a 3 m�terr�l lez�dul� v�zes�s al� l�pett a s�rk�nnyal. Nem sok v�z esett r�juk, �s ennyire bent, most a l�ny mell�ig �rt a v�z. Kinuye, Sesshoumarut �lelte �t, h�tha nem fog ennyire f�zni, de ez nem sokat seg�tett rajta.

- Nagyon…f�zok. – suttogta a fi� f�l�be, akadozva, aki ett�l �jra felemelte, �s elindult a sek�lyebb v�z fel�.

Le�ltette egy nagy szikl�ra a remeg� d�monl�nyt, aki nem nagyon akarta, elengedni. Indulni akart, miut�n siker�lt kiszabadulnia, de hideg �s remeg� ujjak fon�dtak a csukl�j�ra. Visszan�zett a l�nyra, akinek arca, m�g mindig piros volt, de m�r nem annyira.

- K�rlek…ne menj el. – k�rlelte a f�rfit. Sesshoumaru a k�ny�rg� szemp�rba n�zett, amit�l megenyh�lt.

Le�lt a l�ny mell� nem messze, �s a holdra pillantott, ami m�r tiszt�n l�tszott, mert az es�felh� elvonult. �t perc ut�n Kinuye arca, m�r nem volt annyira piros. A sz�ja bek�k�lt a hideg v�z miatt. A d�mon, a l�ny homlok�ra tette a kez�t �s meg�llap�totta, hogy m�r nagyj�b�l lement a l�za.

- M�r, nem vagy, annyira forr�. – k�z�lte a s�rk�nnyal �s �lbe vette, majd kis�t�lt a partra. A l�nyt lerakta a f�re, aki �sszeh�zta mag�t, hogy ne f�zzon annyira. A d�mon ezt �szrevette �s oda �llt el�, kez�ben az ing�vel. – Vetk�zz!

- Mi? – d�bbent le, de a hangja m�g mindig remegett.

- Vedd le a ruh�dat, mert meg fogsz f�zni az �jszaka, �s m�g betegebb leszel. – felelte �s v�gign�zett a l�nyon. A vizes kimon�, el�gg� �tl�tsz� volt, ez�rt l�tni engedte a l�ny domborulatait. Kinuye, amikor ezt �szrevette pirongva takarta el a test�t, amennyire tudta.

- �s mit vegyek fel? – �rdekl�d�tt m�g mindig vacogva.

- Majd, odaadom a f�ls�m. – a d�monl�ny felt�p�szkodott, �s er�tlen�l �llt meg a remeg� l�bain. A f�rfi, a kez�be adta a ruh�t, �s v�rakozva tekintett r�.

- Fordulj el! – adta az utas�t�st, mire a fi� kelletlen�l, de h�tat ford�tott a l�nynak.

Kinuye kioldotta a vastag �vet �s ledobta a f�re, amit a kimon�ja k�vetett. Felvette a d�mon ingj�t, ami combja k�zep�ig �rt, �s az ujjai, kicsit hossz�ak voltak a l�nynak, de ez nem zavarta. Az �vet felvette, kett�hajtotta, �s �gy k�t�tte a derek�ra, hogy le ne essen r�la a ruha.

- K�szen vagyok. – sz�lalt meg Kinuye, �s lehetett hallani a hangj�n, hogy jobb kedve van, de m�g �r�tlen. Sesshoumaru megfordult, �s elismer�en tekintet v�gig a s�rk�nyon. – Ebben, nem fogok f�zni szerintem.

- Az lehet. – felelte �s megn�zte, hogy a nadr�gja, meg sz�radt-e rajta, de az m�g egy kicsit vizes volt. Felvette a l�bbelij�t, �s a kardjait is visszaakasztotta az oldal�ra. A p�nc�lj�t is felvette, a v�kony ing fel�, amibe most b�jt bele. V�g�l, a pr�met is mag�ra csatolta. – Indulhatunk?

- Pillanat! – sz�lalt meg �s beledugta a l�b�t a papucsba, majd a vizes ruh�it felvette a f�ldr�l. Sesshoumaru lassan elindult.

A fel�lt�z�tt f�rfi ut�n l�pkedett, aki mindig el�tte haladt egy m�terrel. A l�ny el�g lassan haladt, mert m�g nem volt t�l sok ereje, de hideg v�zt�l, egy kis energi�t kapott. Ami nem is csoda, hisz f�lig vizid�mon, �s a v�z, er�t ad neki. Kinuye n�ha megbotlott, �s volt, amikor megt�ntorodott.

- J�l vagy? – k�rdezte, �s h�tran�zett a v�lla felett, a botladoz� l�nyra.

- Igen. – b�lintott er�tlen�l, majd megsz�d�lt �s el�jult. Sesshoumaru, m�g �pp id�ben kapta el Kinuyet, miel�tt a kem�ny f�ldet �rte volna, a t�r�keny test. Nagyot s�hajtott, �s lepillantott a s�rk�nyra, akib�l nem n�zte volna ki, hogy az ereje nemsok�ra, szinte akkora lesz, mint az �v�.

�lbe vette, az al�lt d�monl�nyt, �s �jra elindult a barlang fel�, ahol let�boroztak. A f�ld pereme m�g�l, a Nap els� sugarai kukucsk�ltak ki, amik most narancs pomp�ba �lt�ztett�k a t�jat, �s a k�t alak ez�st hajsz�lai, most ink�bb, aranyra hasonl�tottak. Sesshoumaru, �gy cipelte a l�nyt, mintha egy pih�t tartott volna a karjaiban. Kinuye haja szinte a f�sz�lakat s�rolta, amiken a p�ra, v�zcseppekk�nt �lt meg, �s ahogy Napf�ny, megt�rt benn�k, narancssz�nben t�nd�k�ltek. A f�rfi szeme el�tt felt�nt a barlang, �s lass� l�ptekkel k�zel�tett fel�. A fedett helyre be�rve, r�pillantott a nyugodtan szuszog� t�rsaira, majd az alig �g� t�zre. A barlang bal oldal�hoz s�t�lt, �s lerakta az enyh�n remeg� l�nyt, a kem�ny f�ldre. Nagyot s�hajtott, �s lecsatolta a v�ll�r�l a meleg pr�met, amit a f�ldre ter�tett. A l�nyhoz l�pett, majd felemelte a k�nny� n�i testet, �s �vatosan a feh�r sz�rm�re fektette. Betakarta, hogy ne f�zzon Kinuye, azt�n n�h�ny �gat dobott a t�zre, hogy a kisl�ny ne f�zzon. Le�lt az eszm�letlen s�rk�ny mell�, �s kis gondolkod�s ut�n, �gy d�nt�tt, hogy lepihen, m�g egy kicsit, ez�rt becsukta arany szemeit, �s elaludt.