- De hogyan?…..hisz….. - Shiro hebegett-habogott….alig tudott egy �rtelmes sz�t kiny�gni.

- Ne legy�l m�r �gy meglep�dve! Ebben a vil�gban sok k�l�n�s dolog t�rt�nik. Ez csak egy a sok k�z�l. - Naraku is t�relmetlen volt. - Nem gondoltam volna hogy ez ennyire nehezen fog menni… - gondolta �s f�lseg�tette Shirot a f�ldr�l. - Az csak egy szellemb�bu volt. Folytassuk.

Ekkor a szellemb�bu f�legyenesedett, �s nekit�madt Shironak. Majdnem k�s� volt, mert Shiro lassan reag�lt.

- Az itteni �letben senki nem fog sz�lni hogy t�mad! - �v�lt�tte Naraku. A szellemb�bu tov�bb t�madt, most er�seben.

Shiro, hogy most tudta: ez nem igazi, er�sebben t�madt. Percek alatt lev�gta a fej�t �s el�gedetten ropogtatta meg ujjait.

- Hol a k�vetkez�? - k�rdezte el�gedetts�ggel a hangj�ban.

- Hmm… am�g nem tudtad hogy szellemb�bu, addig nem volt�l k�pes meg�lni. Szabadulj meg ezekt�l az �rz�sektol! Szellem vagy! Egy szellem nem kegyelmezhet! Ha nekem �gy lenne j�, meg�ln�lek egy szemrebben�s n�lk�l! �rezz te is �gy!

Shiro komolyan b�lintott hogy meg�rtette.

- Szeretn�m ha Kagur�val harcoln�l. De majd csak holnap. Most menj aludni. Pihend ki magad holnapra. - Azzal Naraku egy szempillant�s alatt elt�nt Shiro szemei el�l amik a f�ld�n v�r�sl� v�rt p�szt�zt�k.

- Igaza van. Nem szabad kegyelmeznem. Szellemk�nt hatalmas er� birtok�ban vagyok. Mindenkit meg�lhetek aki b�ntott. Csak szellemek maradhatnak. Nyomorult emberek!!!! Sz�rnyetegek!! T�bbet nem b�nthattok!! Meg�l�m mindet!! Az �sszesnek szenvednie kell!! - �v�lt�tte mag�ban. Az elkesered�st�l elkezdtek hullani a k�nnyei. �gy �rezte mindj�rt sz�trobban a f�jdalomt�l. Rohan�sba kezdett. Mint aki elvesztette az esz�t. Csak rohant. Nekiugrott egy f�nak ami ett�l kett�t�rt �s hatalmasat roppanva a f�ldre zuhant. Majd felkapta �s verte vele a f�ldet. V�g�l az is darabokra hullott. K�zben szakadtak a k�nnyei �s torkaszakadt�b�l �v�lt�tt. Mikor v�gzett az �sszes �sszet�rheto darabbal �llt p�r percig n�zve hogyan cs�p�gnek a k�nnyei a f�ldre, majd egyszer csak minden figyelmeztet�s n�lk�l �sszecsuklott �s a f�ldre zuhant pont bele egy v�rt�cs�ba.

Arra �bredt hogy valami vizes ker�l a homlok�ra. Lassan kinyitotta a szem�t, b�r �gy �rezte mintha tonn�sak lettek volna. El�sz�r nem l�tott rendesen, hom�lyos volt minden. Egy elmos�dott alakot l�tott maga f�l�tt, aki minden bizonnyal �polta. Nehezen, de elkezdett �lesedni a l�t�sa. Felismerte az alakot.

- Mit keresel te itt? Hisz te….. - nem tudta folytatni. T�l gyenge volt. Nem a teste s�r�lt, hanem a lelke, de az nagyon.

- Naraku parancsolta hogy �poljalak. - Kagura arc�n is l�tszottak a lelki s�r�l�s jelei, b�r � pr�b�lta rejteni, nagyobb sikerrel mint Shiro.

- Mennyit aludtam? - Shiro nem tudta volna megmondani. Lehet hogy csak p�r �r�t, de az is lehet hogy heteket.

- 2 napot. - �gy csin�lt mintha valaki �llt volna a h�ta m�g�tt �s figyelte volna minden szav�t.

Shiro fel�lt �s k�r�l n�zett. A szob�j�ban volt. �sszevonta a szem�ld�k�t, felt�p�szkodott �s elindult kifel�. Kagura azonban gyorsan reag�lt �s megfogta a csukl�j�t.

- Hov� akarsz menni? - k�rdezte Kagura m�rges, egyben agg�d� hangon.

- El. Nem maradok itt tov�bb. - azzal felkapta a fal mell� t�masztott Chihoshit �s Kagur�ra szegezte. - �s ne pr�b�lj megakad�lyozni! - �s elrohant. Az udvaron azonban Naraku �llta az �tj�t.

- Shiro! M�ris el akarsz menni? Mi a baj? - k�rdezte Naraku egy csepp �rzelmet sem mutatva.

- Nem maradok tov�bb! Elegem volt! Nem kell t�bb gyakorl�s! �n csak bossz�t akarok �llni! Minden embert meg�lni! Ehhez nem kell olyan nagy kik�pz�s! - most Shiro nem volt olyan heves. Nyugodt volt �s csendes. Naraku is �szrevette ezt �s tudta, ilyenkor a legvesz�lyesebb.

- Rendben. Menj. �ld�k�lj kedvedre. De ezt….vidd magaddal, h�tha sz�ks�ged lehet r�. - ahogy ezt kimondta, Shiro l�bai el�tt termett egy kupac. Shiro valamilyen ruh�nak n�zte. Felkapta, valamif�le k�sz�n�m pillant�st k�ld�tt Naraku fel�, majd elrohant.