|
Rin gyilkos múltja
Sesshylove 2006.04.23. 18:07
3. rész. És még lesz egy pár :D
Egyenesen a szobájába vitte és lehette aludni, majd leült mellé és nézte.
- Kagura… ezért megfizetsz. Nem foglak megölni mert még szükségem lehet rád. De hidd el, méltó büntetésed lesz. Ez a lány nagyon erős. Kis gyakorlás és Inuyashának befellegzett. - így gondolkodott Naraku egy ideig, majd felállt és kiment Kagurához.
Az még mindig a földön térdelve bámult maga elé, mikor megérezte ura jelenlétét. Ott állt mögötte. Nézte, és tekintete egyre dühösebbé és dühösebbé vált, majd hirtelen belekapott a szálboszorka hajába akinek ettől kisebb, mélyről jövő kiáltás hagyta el a száját. Kikerekedett szemei reszkettek a félelemről. - Mért kellett Sárkánytáncot küldeni rá ilyen hamar?? Tudhattad volna hogy még nincs felkészülve! - Naraku dühös hangja mélyen sértette Kagura szívét, aki még mindig hajánál fogva lógott Naraku szorításából.
- Na…Naraku… én … én… azt hittem hogy ki tudja kerülni….Annyira gyorsan tanult. Kérlek ne bánts. Kegyelmezz! - könyörgött Kagura. Szemeiből, a legyőzöttség könnyei patakoztak.
- Ugyan, ugyan Kagura! Úgy ismersz engem mint aki…. megkegyelmez? - Úgy csillogtak a szemei mint a kisgyermekeknek akik éppen a karácsonyi ajándékot bontogatják.
A hajánál fogva hurcolta be a palotába, onnan a pincébe ahol a falhoz láncolta az elkeseredett nőt. - Naraku ne tedd! Kérlek! - Kagura teljesen össze volt törve még sírni is megerőltető volt számára. - Mért ne tenném? Vagy várj kitalálom! Unatkozni fogsz? Ohhh…ez igazán nem probléma. Tessék itt egy kis társaság. - ekkor Naraku testéből sok szellem tört elő amik körbe “lebegték” Kagurát. Naraku arcán ördögi mosoly jelent meg majd eltűnt az ajtó mögötti sötétségben. Halk léptei a szobájáig kísérték ahol leült az egyik sarokba és a már majdnem teljes szent ékkövet nézegette.
- Ez a lány nagyon hasznos. Csak úgy tombolt benne a düh az emberek iránt. Amit vele tettek sose bocsátja meg. Már csak egy kis bátorítás, lázítás, kiképzés kell és könnyen megöli nekem Inuyashát. Csak emlékeztetnem kell azokra amiket vele tettek és máris forr benne a vér. Hmm…. De kíváncsi vagyok mi lesz ha találkozik Sesshoumaruval. Mostanában egy kislánnyal utazik. Shiro vajon őt is megöli? És ha igen mit fog ehhez szólni a nagyúr? Érdekes történet elé nézünk. Ki tudja. Még az is lehet hogy Sesshoumaru nagyúr megöli a lányt. Nem érdekes. Először mindenképen Inuyashával kell végeznie. A többit csak utána. Igaz is. Jobb hogyha csak akkor engedem el a lányt ha Sesshoumaru nincs a közelben. Kanna! - hívta reinkarnációját aki azonnal ott termett ura előtt kezében a tükörrel amin keresztül Naraku láthatta Sesshoumaru hollétét. - Hogy mennyire unalmas alak ez a Sesshoumaru. Mint mindig most is egy erdőben sétálgat kis csapatával. És ott van az a kis halandó is. Szerencsére a velünk ellenkező irányba haladnak, így nem sok esély van rá hogy összetalálkozzanak. - Naraku nem mondta ki hangosan a szavakat, mert ugye ki tudja. Az is lehet hogy valaki hallgatózik. És ez mennyire igaz. Mert e pillanatban lépett be Shiro a szobába.
- Felébredtél? Hogy érzed magad? Nem sebesültél meg nagyon? - nyájaskodott Naraku aki kicsit sem lepődött meg a hirtelen megérkezésen.
- Jól vagyok. Sokkal gyorsabban gyógyulok mint halandó mivoltomban. Mi van Kagurával? - kíváncsiskodott a szellemlány. Ami Narakunak nem igazán tetszett.
- Kagura megkapja méltó büntetését. De ne érdekeljen mi az. Ha tényleg jól érzed magad akkor velem fogsz tovább edzeni.
- Kész vagyok. - válaszolt határozottan, majd cseppet sem habozva kiindultak az udvarra.
Itt Naraku odadobott Shironak egy kardot. Shiro nem látott rajta semmi különlegeset, sőt elég ütött kopottnak nézett ki, de azért használható volt. Nem volt több ideje nézelődni mert Naraku máris indított egy támadást. Pár alsóbb rangú szellemet küldött Shiro felé aki azonnal elkezdte lekaszabolni őket. Naraku elégedett volt. Viszonylag gyorsan végzett a szellemekkel, igaz még elég ügyetlen volt és túl sok energiát pazarolt rájuk, de Naraku látta hogy ezt lehet javítani. Most kétszer annyit küldött a lányra aki szó nélkül kaszabolta őket.
- Nagyon érdekes. Minden gyakorlattal jobban csinálja. Tanítani sem kell. Rájön magától hogy hogy kell ezt csinálni. Ügyes. - gondolta Naraku aki nem hagyta abba a szellemek “gyártását”. Shiro csak harcolt és harcolt egyre ügyesebben. Magától rájött, miképp kell tartalékolni az erejét.
- Pihenjünk egy kicsit. - szólt Naraku amikor már úgy látta elégé kifáradt a lány. Az abbahagyta az öldöklést és leült a palota egyik falépcsőjére. Csak nézett maga elé és úgy látszott, erősen gondolkodik. Narakunak nem volt szüksége megkérdezni hogy mi az mert látta ő. A régi életén gondolkodott, és azon, miképpen fogja megbosszulni amit vele tettek. Ez erőt adott neki és pár perc után talpra ugrott.
- Folytassuk. - jelentette ki nagy magabiztosságban.
- Ahogy akarod. De mondd csak nincs szükséged valamire? Mondjuk egy fegyverre. - Narakunak mint mindig most is egy terv része volt a célzás. Shiro maga elé emelte a kezét és végignézett éles karmain.
- Nem tudom. Ha úgy gondolod hogy úgy erősebb lennék akkor semmi kifogásom ellene.
- Kövess. - Narakuval Shiro egy kisebb sufniba ment ahol sok fegyver volt. Kardok, csáklyák, nyilak és íjak és még sok minden amiről Shiro nem is tudta hogy micsoda.
- Válogass csak kedvedre, nekem most el kell intéznem valamit. Mire visszajövök már tudd használni. Ha nem megy…. Kannanak szólj. Nem bőbeszédű, de be kell érned vele egy darabig. - Ahogy befejezte el is tűnt egy kis “forgószélben”. Shiro egyedül maradt a kamrában megannyi veszélyes, egyben érdekes fegyver között. Mindent pontosan és részletesen átnézett. Legjobban a kardok nyerték el a tetszését. Azokból volt a legtöbb, de nagy részük csak ütött kopott ócskaság volt. Néhányuk viszont egész jó állapotban volt. Shiro közelebb ment hogy megnézze őket, ekkor azonban észrevett a kardok mögött egy titkos rekeszt. Először nem tudta kinyitni de aztán megfogta az egyik legélesebben látszó kardot és feltörte vele a zárat. Az ajtócska ekkor magától kinyílt. Shironak elakadt a lélegzete a látvány miatt. Egy elképesztően szép kard volt ott. A markolata nagyon halvány kék volt, amit kék cérnára hasonlító zsinór, rajta pici gyöngyszem szerűségek vettek körül. Ez a zsinórszerűség viszont csak a felső markolaton volt. Alul nem volt rátekerve, hanem csak úgy lógott le a kard nyeléről. A markolat 3 végébe valamiféle drágakövek voltak belefoglalva. Ez is kék volt. A pengéjén egy karcolás sem volt, mintha még senki sem használta volna. Naraku! Kiválasztottam a fegyvert! - beszélt a semmibe Shiro. Közben gonoszan mosolygott (ezt Narakutól leste el:D).
Lassan és óvatosan közelített keze a gyönyörű kardhoz. Előtte pár centivel megállt, töprengett kicsit, majd megmarkolta. A kard hatalmas szikrázásban tört ki. Fénylett és csillogott. Majd hirtelen a szabad zsinór a gyöngyökkel rátekeredett Shiro karjára és nagyon erősen elkezdte szorítani. A lány nem tudta elengedni, kaparta, verte a kardot de az nem engedett. Shiro alkarjából kibuggyant a vér amit a zsinór, mint a gyökér a vizet, felszívott. Látszott hogy végighalad a markolaton, egészen a pengéig. A kard körüli apró szikrák beleolvadtak a pengébe, ahol egyesültek azzal a pár csepp vérrel. A vér kékké változott, pont olyan kéké mint a kard és a szikrák voltak. Shiro már a földön fetrengett és csapkodta a kardot, mikor azt vette észre hogy a zsinór enged a szorításból. Szép lassan, fokozatosan egyre gyengült a szorítás. Shiro azonnal eltaszította magától a kardot és lihegve elhátrált. A karja vörös volt, de inkább olyan lilás. Percekig nézte és tapogatta a karját ami igen fájt.
- Shiro! Mi történt? És mért…… - ilyen meglepett képet se vágott még Naraku életében. A szeme először Shiro kezén aztán a kardon pásztázott végig. Meglepettről dühözte változó arckifejezése magyarázkodásra késztette Shirot.
- Én….én nem akartam…. Én csak megtaláltam. Nem tudtam hogy ez lesz….én …. Nem tudtam hogy nem szabad. - az eluralkodó pánik fojtogatóan tapadt a torkára. Nem bírt többet mondani.
- Hogy történt? - Naraku nem dühösen kérdezte ezt hanem inkább úgy mintha nem így kelett volna lennie.
- Én…..csak megtaláltam….a többi kard mögötti rekeszben….én.. - habogott Shiro.
- Jó de utána mi történt? - hangja elárulta hogy most már kezd türelmetlen lenni ezért Shiro megpróbálta a legérthetőbben elmondani.
- Kivettem és akkor a zsinór rátapadt a karomra.
Próbáltam leszedni de nem ment. Aztán belefúródott egy erembe és kiszívott pár csepp vért ami felment a penge belsejébe. Ott a szikrák amik a kard körül voltak belementek a vérbe. Aztán elengedett a zsinór. - mondta remegő hangon. A fejét lehorgasztotta és érezte hogy mindjárt sírni fog.
- Biztos hogy így történt? - Naraku ismét a meglepettség öntötte el. Shiro nem igazán értette mért váltakozik így a hangulata de most jobb nem belekötni.
- Igen…..én tényleg nem akartam… - kezdett mentegetőzni ismét. Jobbnak is látta, miután eszébe jutott hogy talán neki is az lehet a sorsa mint Kagurának.
- A kard kiválasztott. - mondta tömören Naraku, bár tudta hogy a lány úgy is rá fog kérdezni.
- Mi? - kérdezte alig hallható remegő hangon Shiro.
- Aki megfogja, annak kiszívja pár csepp vérét….úgymond megkóstolja és ha megfelelőnek találja, elfogadja gazdájaként és soha nem érhet hozzá senki más.
- És akinek a vére nem jó? - kérdezte ijedten a lány, aki már abbahagyta a sírást.
- Azt megöli. - Shiro nagyon rémült képet vágott Naraku nyers és kegyetlen válaszán. - Most már tiéd a kard. Ha nem veszed a tulajdonodba, akkor valaki, sőt többen megpróbálják és mint életüket vesztik miatta. Megtartod? - Naraku biztos volt benne hogy igent mond. Ez alatt a pár nap alatt már elég jól kiismerte a lányt.
- Igen. Megtartom. De nem fog többet ilyet csinálni ugye?
- Soha többet. De ne ijedj meg ha az a zsinór újból rácsavarodik a karodra. Az csak azért van hogy ne ejtsd ki a kezedből. És most gyere. Üljünk le a palotába és beszélgessünk erről a kardról egy kicsit.
To be Continued...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
