Egy hatalmas rengeteg volt el�tt�k, mellyen csak egy v�konyka �sv�ny vezetett �t. Az erd� k�r�l egy er�t�r volt, hogy ne lehessen nem k�v�nt szem�lyeknek bejutni…

Hirtelen kil�pett az egyik fa m�g�l egy ronda, v�n banya.

Az �reg banya nem v�laszolt, csak elvigyorodott, �s amilyen hirtelen el�bukkant, most �gy is t�nt el. Az erd�t k�r�lvev� er�t�r megny�lt, a kis �sv�ny elej�n�l.

Elindultak. A biztons�g kedv��rt, a sz�k kis �sv�ny elej�n ment Sesshoumaru �s a legv�g�n Inuyasha. K�z�tt�k a l�nyok vid�man csever�sztek Rinnel.

Miroku h�trament a f�lv�rhez.

Az �sv�ny jobb oldala hirtelen s�t�tbe borult, �s hatalmas sz�rnyeteg jelentek meg. De csak a jobb oldalon.

Az �sv�ny bal fel�n szikr�z�an s�t�tt a nap, a madarak vid�man csiviteltek, �s megjelent egy gy�ny�r� n�, aki h�vogat�an kit�rta kezeit.

Rin b�logatott, hogy meg�rtette, de szorosan a d�mon mellett maradt.

De m�g miel�tt lel�pett volna a kijel�lt �tr�l, a szellemirt� annyira megpofozta, hogy ut�na alig �llt a l�b�n.

Ezut�n m�r senki sem besz�lt. Mindenki aludni t�rt. M�g Sesshoumaru is elengedett egy p�r �r�s kis felsz�nes alv�st.

- �n Rint. – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l Sesshoumaru.

- Kagom�t – mondta Inuyasha.- �n Sangot. – v�laszolta Miroku.- Rendben – mondta az erd� �re – �k egym�st nem fogj�k l�tni, csak titeket. Ja, �s b�ztass�tok �ket… - tan�csolta, majd elt�nt.

A kis �sv�ny v�g�n el�sz�r megjelent a szellemirt�. Odas�t�lt a szakad�k sz�l�hez.- H�t te, hogy rep�lt�l �t? – k�rdezte a szakad�k m�sik oldal�n �ll� szerzetest.-… ����… h�t… �n… iz�… - dadogta Miroku. Nem igaz�n tudta hogy, hogy kezdje el.- Mindegy! – mondta a szellemirt�, l�tva Miroku nem �pp �rtelmes �br�zat�t – Megyek Kirar�val!! Kirara!!! – ki�ltotta �s k�rben�zett.- Hova t�nt mindenki? – k�rdezte Mirokut�l.- Sango, te b�zol bennem? – k�rdezte a szerzetes kis id� ut�n.- Mi? – d�bbent meg egy kicsit Sango.- B�zol te bennem? – ism�telte Miroku.- H�t, azt hiszem – gondolkodott el a szellemirt� – igen, b�zom benned!- b�kte ki v�g�l hat�rozottan.- Akkor s�t�lj ide, hozz�m. –mondta Miroku.- Mi?? – k�rdezte.- K�rlek Sango csak egyszer az �letben, b�zz bennem, �s gyere ide. Csak k�rlek, b�zz bennem… b�zz bennem… n�zz a szemembe… �s gyere… - k�rlelte Miroku.-… j�lvan… - mondta Sango �s elindult a szerzetes fel�.

- Csak a szemembe n�zz �s b�zz bennem.. – suttogta Miroku.

Amit Sango el�g k�zel �rt hozz�, kiny�jtotta a karj�t a l�ny fel�. Az megfogta a kez�t. �szre sem vette �s �ts�t�lt a leveg�ben, a szakad�k m�sik oldal�ra, Mirokuhoz.- Huh… - s�hajtotta megk�nnyebb�lten a szellemirt� – Mi volt ez??

- Gyere, megmagyar�zom. – h�zta el Miroku a szakad�kt�l kicsit messzebb, �s mindet elmondott neki…..

A szakad�k egyik sz�l�n Kagome, szemben vele Inuyasha �llt.- Hogy men… - k�rdezte volna Kagome, de Inuyasha k�zbev�gott.- B�zol bennem, Kagome?- k�rdezte.- Persze, hogy b�zok. – mondta egy mosoly k�s�ret�ben.- Akkor s�t�lj ide. – mondta a f�lv�r.

- De itt a szakad�k… - h�ledezett Kagome.

- Gyere! – mondta Inuyasha, �s kit�rta kezeit – b�zz bennem, �s gyere ide… ne n�zz le, csak engem n�zz…Kagome m�g egy hossz� percig �llt, majd lassan elindult a kutyaf�l� fel�. Tekintet�t nem vette le r�la. Am�g a szakad�k f�l�tt l�pkedett, �gy remegett, mint egy ny�rfalev�l. Mikor v�gre �jra szil�rd talajt �rzett a l�ba alatt, szinte beleugrott Inuyasha t�rt karjaiban.

- Gyere, menny�nk ki ebb�l a sz�rny� erd�b�l, - mondta a l�nynak – Sango �s Miroku m�r v�rnak, a t�bbiek pedig m�r �tj�ttek Kirar�n. A b�ty�m �s Rin is mindj�rt j�nnek.Kis�t�ltak az erd� sz�l�hez, �s Inuyasha elmondta Kagom�nak, hogy mi is volt a m�sodik pr�ba…

A kis Rin boldogan futott Sesshoumaru fel�, �m hirtelen megtorpant.

Ott �llt a szakad�k sz�l�t�l p�r m�terre. K�rben�zett, hogy hol vannak a t�bbiek, �s hogy �k hogyan mennek �t. De nem l�tott senkit. K�rd�en pillantott Ur�ra, aki nem mozdult.- Gyere ide Rin. –mondta, de a kisl�ny nem mozdult.- Ne f�lj, - b�ztatta a d�mon l�gyan – nem lesz semmi baj, b�zz bennem �s gyere… b�zz bennem…gyere…Amint v�gigmondta, Rin elmosolyodott �s odarohant hozz�. �gy futott �t a szakad�kon, mintha az ott sem lett volna. Egyenesen a d�bbent szellem el� rohant �s meg�lelte. - Ez gyors volt. – mondta Sesshoumaru �s megsimogatta a kisl�ny buksij�t – �gyes vagy, Rin!

- Tudtam, hogy nem hagyod, hogy bajom legyen – motyogta Rin – �s mindenkin�l jobban b�zom benned, Nagyuram…Az eg�sz csapat egy�tt l�pett ki a V�gzet erdej�b�l. �jra megjelent a banya.- Hm… l�tom, m�g mind megvagytok – m�rte v�gig a t�rsas�got – nagyon helyes. Az angyalok hercegn�j�t, m�r sokan megpr�b�lt�k �letre kelteni, de eddig senki sem �lte t�l a barlangba vezet�, els� �t l�p�se sem.

- H�t ez nem t�l j� ar�ny! – s�hajtott Miroku.- Tariva m�r t�bb ezer �ve az �lom fogs�g�ban van. – folytatta a boszork�ny – Csak a kiv�lasztott keltheti fel. Csak azt a l�nyt engedi be a szent�ly, akinek a birtok�ba van egy bizonyos kard. � a kiv�lasztott. Azt aj�nlom, hogy j�l gondolj�tok meg, hogy ki megy be. J�rjatok szerencs�vel! – mondta, majd elt�nt.- Az a kard, biztos a Tensaiga. – vonta le a k�vetkeztet�seket Kagome – Akkor Sesshoumaru, te vagy a kiv�lasztott, neked kell bemenned…Alig mondta v�gig, a szellem m�r be is l�pett a barlangba, �s p�r pillanat m�lva elnyelte alakj�t a s�t�ts�g.

- Akkor szerintem itt most t�borozzunk le! – mondta Inuyasha.

- Minek? – k�rdezte Kagome –Hiszen m�g csak d�lut�n van.

- Szerinted, csak �gy bemegy, megr�zza az angyalka v�ll�t, az meg fel�bred? – g�nyol�dott a f�lv�r – Nem megy az olyan gyorsan…- J�l van – mondta Kagome s�rt�d�tten – Nem kell leharapni a fejemet, honnan kellene tudnom meddig tar az ilyesmi?!

- K�ny�rg�m, fejezz�tek m�r be! – s�hajtott egy nagyot Miroku.- De h�t nem �n kezdtem – kiab�lta Inuyasha ……..

Nagyon s�t�t volt, de Sesshoumaru �gy is j�l l�tott, �s mivel kutyaszellem volt, �rz�kei kit�n�ek voltak, nem esett nehez�re t�j�koz�dni.

Hossz� folyos�kon ment �t. Egyre beljebb, a hegy belsej�ben.

V�g�l el�rt a szent�lyhez, mely �rz�kei szerint, pont a hegy k�zep�n helyezkedett el. A falra valami �rva volt, de a d�mon nem tudta elolvasni, mert ezt �gy v�st�k a szikl�ba, hogy csak az angyal tudja meg�rteni, ha valaha fel�bred…

A terem k�zep�n egy olt�r volt. Ott fek�dt az utols� angyal. A d�mon k�zelebb ment, �s j�l szem�gyre vette. Gy�ny�r� volt. Ez�st-k�kes haja legal�bb derek�ig �rhet. Ugyan ilyen sz�n� sz�rnyai voltak. Csod�latos arc�n l�that� volt az angyalok szent jele, amellyel csak a kir�lyok �s hercegek sz�letnek. Ez a jelk�p bal oldalt az arc�n, a v�ll�n, eg�szen a mellkas�ig tartott. Vil�gosk�k kimon�t viselt.

Sesshoumaru hosszasan n�zte. Ahogy a vil�g legm�lyebb �lm�t alussza, �gy is sug�rzik bel�le valami f�ld�nt�li, valami le�rhatatlan.

Olyan t�r�kenynek t�nik. Val�ban, � lehetett az �sszes angyal k�z�tt a legjobb.

A szellem m�g egy ideig csak n�zte, majd el�vette a Tensaig�t, ami m�r l�ktetett is a kez�ben. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy mit is k�ne tennie. Nem halott, teh�t nem az alvil�g k�ld�tteit kell elint�znie.

Egy hirtelen j�tt gondolatt�l, lerakta Tariva mell� a kardot.

Egy pillanatra, mintha az id� is megakadt volna. Majd hatalmas f�nyess�g vette k�r�l az olt�rt, �s valami f�ld�nt�li er�. Sesshoumarunak h�tr�bb kellett l�pnie.

Kis id� m�lva a f�nyess�g elm�lt. Az olt�ron ugyan�gy fek�dt az angyalok hercegn�je, mint t�bb ezer �ven �t. A Tensaiga is ugyan�gy volt mellette. L�tszatra �gy t�nt, hogy semmi sem t�rt�nt.

De a szellem halotta Tariva sz�v�nek dobban�sait, ahogy felgyorsulta.

Siker�lt. Az utols� angyal fel�bredt �lm�b�l…