- Szellemmé tudnálak változtatni. - Mosolya még nagyobbra húzódott.

- Megtennéd? - lelkendezett, ám ekkor egy érzés, egy gondolat hatolt keresztül rajta. - Valószínűleg nem ingyen csinálnád. Igaz?

- Valóban. Csak egy apró szívesség lenne. Azt kérem, öld meg Inuyashát és hozd el nekem a szent ékko szilánkokat amik nála vannak. - ezt viszont már halál komolyan mondta.

- Csak ennyi lenne? Egyel több vagy kevesebb. Mit számít. - Túl könnyűnek tűnt, de ki kell használnia. - És mit kezdenél a szent ékkovel?

- Természetesen Inuyashával ellentétben én nem saját célra használnám. Az összes embert szellemmé változtatnám és aki ellenkezik, azt megölném. - Naraku elképesztően jól tudta leplezni valódi vágyait. Annyira jól hogy ezt a mit sem sejtő Shiro el is hitte.

- Csak azért utálod Inuyashát mert meg akarja szerezni a szent ékkövet? - Shiro minden egyes nem értheto dolgot meg akart kérdezni, nehogy félrevezessék.

- Nem. Nem ez az egyetlen ok. Az embereket szánalmasnak tartom. Inuyasha csak félig szellem, a másik fele ember, ennélfogva a félszellemeket is megvetem. Sőt, azokat is akik halandókkal társulnak. - Lehet hogy Shiro nem tulajdonított ennek akkora jelentőséget, de Naraku nem ok nélkül mondta. Célzott valamire. Méghozzá egy rivalizálójára: Sesshoumarura. Szinte biztos volt benne hogy előbb vagy utóbb összefut a nagyúrral.

- Naraku! Teljesen igazad van! És most mit tegyek? - teljesen jogos volt a kérdés. Ha átváltoztatja démonná mit tegyen? Induljon el a nagyvilágba és keresse meg Inuyashát?

- Gyere velem. Átváltoztatlak. Aztán beszélünk. - Naraku úgy gondolta választás elé állítja a lányt.

Indultak. Termeken keresztül mentek. Aztán beértek egy nagy szobába. Nem volt bútor. Csak egy asztal amire a már majdnem teljes ékko volt helyezve.

- Ez a szent ékko? - kérdezte Shiro nem sok eltéréssel.

- Igen, ám még nem teljes. Inuyasháéknál van még 3 szilánk. Viszont elég ahhoz hogy teljesen szellemmé válj. Akkor kezdhetjük?

- Igen. Kezdjük. - Shiro halálbiztos kifejezéssel nézett Naraku szemébe. Erről ő meggyőződhetett hogy komolyan gondolja.

Naraku a szoba közepére vezette a lányt és leültette. Elvette a szent ékkövet és leült pont Shiroval szemben. Egyik kezét a lány homlokára helyezte, a másikban a szent ékkövet tartotta. Majd behunyta a szemét és koncentrált. Egyszer csak enyhébb szél keletkezett ami nemsokára hatalmas lökésekké nőtt. Villámok csaptak Shiroba és mindenféle aura keringett körülötte amik egyre közelebb, közelebb kerültek hozzá, végül a testébe hatoltak. Szikrák, hatalmas fényáradatok mindenféle színben és még egyéb látványos jelenségek olvadtak a lány testébe aki minden erejéből ordított. Ez történt 1 órán keresztül. Mikor ez letelt Shiro haja kifehéredett, szemfogai megnőttek, körmök helyett hatalmas, erős, hosszú karmok keletkeztek, a fülei is megváltoztak: kihegyesedtek. Meg a szemei is vörösek lettek. És valami más is megváltozott. Valami, ami a legfontosabb volt. Az ereje. Érezte a benne lakozó hatalmas erőket amiket már sajátjának mondhat. Úgy érezte a sok energiától szétrobban a teste. De az érzés, a tudat hogy most már bosszútálat mindent felülmúlt. A szél lassan enyhébb lett. A fényjelenségek is eltűntek. Shiro aki eddig a föld fölött fél méterrel lebegett, most visszacsuklott Naraku elé. Néhány percig némán ült és nézett maga elé, majd lassan felemelte a fejét és Narakura nézett.

- Azt mondtad beszélünk, hogy most mi legyen. - hangja most már erősebb, határozottabb lett. Érzodött benne az, hogy legyőzhetetlen, mindenkivel végez akivel csak kedve szottyan.

- Két választásod van. Vagy itt maradsz velem hogy képezzelek, vagy pedig indulsz rögtön, a szabadban edzed magad, felméred az erőd, utána megölöd Inuyashát, elhozod szilánkokat és visszamész gyilkolni, bosszút állni. Hisz abból sose elég igaz? Nos melyiket választod?

- Elmegyek. Megyek és megölöm Inuyashát. De nem most indulok. Itt maradok 1 hétig. Addig mond el mindent az erőmről, Inuyasháról és hogy miként kell viselkednem. - Most már nem olyan volt az arca mint régen. Igaz, egy kicsit hasonlított, de csak abban hogy most is kifejezéstelen arcot vágott. Az ég világon semmi nem lehetett leolvasni róla.

- Renben. Bölcsen döntöttél. Gyere. Megmutatom a palotát. Aztán leülünk valahova és mindent részlegesen elmondok. - Naraku nem is számíthatott volna jobbra. Betanítja a lányt a saját elképzelései szerint és elereszti. Mi jobb mint még egy Naraku Inuyashának?

Minden így történt. Körbevezette a palotában. Kagura persze nem tudott hova lenni kíváncsiságában hogy hogy lehet az hogy az előbb még ember volt, most meg már szellem. Naraku csak csitította hogy majd mindent elmagyaráz. Shironak megmutatta a szobáját.

- Most aludj. Holnap mindent elmagyarázok neked. - Naraku kivonult a szobából magára hagyva ezzel a lányt és annak össze gondolatát amiből igazán sok volt.

Csak Naraku szavait fontolgatta. “Az embereket szánalmasnak tartom. Inuyasha csak félig szellem, a másik fele ember, ennélfogva a félszellemeket is megvetem. Sőt, azokat is akik halandókkal társulnak” Megpróbált úgy gondolkodni mint Naraku. Nem volt nehéz. Visszaemlékezett iskolás éveire és ahogy bántak vele.

- Igen. Minden halandót el kell pusztítani! Minden félszellemet! Minden szellemet akinek kapcsolata van halandókkal. - Csak ezek a mondatok jártak a fejében. Ezekkel szenderült végül álomba. Hajnalban nem tudott mit kezdeni magával. Kiment és nézte a felkelő Napot. Nem sokáig, mert pár perc után Kagura csatlakozott hozzá akinek Naraku éjszaka elmondott mindent, és megkérte hogy ő is tanítgassa…inkább vezesse Naraku útján. Szép lassan elkezdtek beszélgetni.

- Tehát Naraku nem ér rá pár napig és addig te fogsz helyette tanítani. - Shiro hangjában kis csalódottság hallatszott.

- Igen, de ne bánkódj. Szerintem velem jobban jársz majd mint Narakuval. - talán igaza volt Kagurának. - Mi ez a csalódottság a hangjában? Csak nem beleszeretett Narakuba? - gondolkodott.

- Mikor kezdjük? - érdeklodött Shiro, hisz még mindig úgy érezte ki kell adnia magából azt a sok energiát ami tegnap olyan nagy mennyiségben érte.

- Akár most is. - válaszolt nem sok érzelemmel a hangjában.

Shiro bólintott, majd kisétáltak az udvar közepére.

- Jól van. Először csak a pengetánc elől kell kitérned. Aztán majd meglátjuk hogy lesz tovább. - Mondta Kagura és felemelte a legyezőjét.

- PENGETÁNC! - ordította el magát, majd csapott egyet a legyezőjével.

Shiro összehúzta a szemét és erősen koncentrált az éles pengék közeledtére.

- Lassú. - gondolta Shiro akinek hosszú mosolyra nyúlt a szája és amennyire csak tudott elrugaszkodott a földtől. Sokkal nagyobb ereje volt mint halandói testében. A pengetáncot simán átugrotta.

- Nem! Naraku meghagyta hogy olyannak kell lenned mint régen. Nem szabad hatalmasakat ugrálnod! Csak épphogy állj félre, hogy ne találjon el. - Dühöngött Kagura.

Shiro most is bólintott ahogy mindig is szokta és belül bevallotta, igaza van Kagurának.

PENGETÁNC!!! - bömbölte Kagura most már erősebben elszórva egy támadást.

Shiro úgy tett ahogy Kagura mondta és pont az utolsó pillanatban lépett egyet oldalra, így a fénylő negyed kör nem találta el.

- Ügyes. Látom kezded megérteni Naraku gondolkodását. - Mosolygott Kagura. - De térjük vissza a gyakorláshoz! PENGETÁNC!!! - most azonban nem csupán egyetlen támadást sírt el a szélboszorka hanem vagy tizet.

Shiro kissé meglepődött, ám ezt nem mutatta.

Mi lehet az a mozdulat ami teljesen nyugodt, mégis biztonságos - elmélkedett a lány, ám erre nem sok ideje volt mert a pengék vészesen közeledtek. - Megvan! - fénylett fel benne a felismerés szikrája ami büszkeséggel öntötte el, még akkor is ha ez a legapróbb dolog amit egyedül megoldhat. Elrugaszkodott a földtől, úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne és mikor az éles pengék elhaladtak alatta, landolt.

- Hmm…ez a lány nem is annyira ostoba mint ahogy először gondoltam. Narakutól ügyes húzás volt befogadni. - Kagura mint szinte mindig ezen a reggelen, mosolygott. De nem boldog, inkább kárörvendő mosoly volt ez ami csak úgy virított róla. - Kipróbálom rajta a Sárkánytáncot.

- SÁRKÁNYTÁNC!!!! - Suhintott egy hatalmasat a legyezőjével amiből 4 forgószél bújt elő. Mint Shiro felé.

- Ajaj…ezt nem lehet átugrani, se kikerülni. Mit tegyek?? - ordította magában kétségbeesetten a szellemlány.

- Nem lett volna szabad még ezt bevetnem. Nem fogja tudni kikerülni! Az ostoba! - Kagura is éppilyen aggódással gondolta… bár nem volt biztos benne hogy nem mondja ki amit gondol.

- Mit tenne most Naraku? Nem tudom!!! Meg fogok halni!! - utóbbit már ordította a kétségbeeséstől.

- Naraku meg fog ölni ha a lánynak bántódása esik miattam. De már nem tudom megmenteni. - Kagurának kikerekedtek a szemei, mert alig akarta elhinni amit lát.

Egy fehér bundás férfi suhant el a forgószelek előtt, magával víve ezzel a lányt.

- Naraku! - csodálkozott Kagura, és a következő pillanatban térdre is rogyott mert ott állt előtte ura, végzete, Naraku.

Naraku dühösen húzta össze a szemét, majd elfordult és bevitte a lányt a palotába.