- Szeg�ny, m�rt kell b�ntani? �gy se t�r�dik vele senki, m�rt kell m�g b�ntani?

Shiroban forrt a v�r. Hogy mondhatnak ilyet??? Mi �? Kutya hogy t�r�dni kelljen vele?? Nincs sz�ks�ge senkire. F�leg nem ilyen sz�nalmas ostob�kra. Az arc�n viszont nem l�tszott a m�reg. Ugyan olyan volt mint mindig. Szem�ben a szomor� semmi t�kr�z�d�tt. Megal�z�s. Ez volt az ami egyetlen egy nap se maradhatott el. Bej�tt a tan�r �s csendre intett mindenkit. Majd egy�bk�nt is m�rges szemei a felbor�tott sz�kekre szegez�dtek.

- Ezt ki tette?? - sz�lalt felh�borodott hangon a magas, kopasz matektan�r.

- Shiro volt! Elkezdett ugr�lni a padokon �s kiab�lt! Torka szakadt�b�l. - zengte Atshushi ideges�t�, m�ly, m�gis ny�las hangj�n.

Erre mindenki elkezdett r�h�gni. K�ztudott ugyan hogy Shiro meg se mozdul, nem is besz�l ha nem musz�j, ha pedig az, akkor olyan �szrev�tlen�l �s halkan hogy ha az ember akarn� se venn� �szre. A tan�r nem mutatott �rdeklod�st a k�l�nleges v�lasz ir�nt, s�t, mintha meg se hallotta volna, k�rd�n n�zett az oszt�lyra. Igaz, tudta hogy ezek itt semmit se fognak bevallani. Ez�rt odament, �s a hely�re tette azokat. Majd belekezdett, hossz�, hossz� magyar�z�s�ba akit senkit se �rdekel. Igen. M�g Shirot se �rdekelte. Azon j�rt az esze mint mindig. Hogy lehetne elb�jni. Elb�jni valahova ahol senki sem l�t, ahol kit�ltheti d�h�t az embereken.

A k�z�pkori Jap�nban:

K�t igen er�s f�rfi harcolt. Mindkett� j�k�p� volt. Az egyik s�t�tz�ld ruh�t viselt, hossz� feh�r haja volt �s sz�rk�s z�ld szeme. A m�sik feh�r ruh�t viselt, neki is hossz� feh�r haja volt �s aranys�rga szeme. Mindketten kardal harcoltak. Sehogy se tudtak d�l�re jutni. Csak harcoltak �s harcoltak. Komoly s�r�l�seik voltak, de m�g mindig elsz�ntan csillogott a szem�k. A harc minden pillanattal komolyabb lett. Egyre nagyobb t�mad�sokat z�d�tottak egym�sra. A z�ld ruh�snak hirtelen elege lett �s egy hatalmasat ugrott h�tra.

- El�g Sesshoumaru! J�b�l is meg�rt a sok. Most meghalsz! - ki�ltotta elsz�ntan, majd kardja k�r�l hatalmas v�r�s aura keletkezett, amit Sesshoumarura ir�ny�tott. Az v�dekez�s k�pen maga el� vonta kardj�t, h�tha ez megv�dheti, de tudta, ez nem igaz. A hatalmas energia�rv�ny el�rte �s telibe tal�lta. Hatalmas f�jdalom j�rta �t, kif�radt test�t ami m�r a leveg�ben sz�guldott. Gazd�ja k�ptelen volt ir�ny�tani �gy v�rta a kem�ny f�ld �t�s�t. De nem t�rt�nt meg. Nem �rkezett talajra. Csak zuhant. Erre eml�kezett csup�n, azt�n el�jult. P�r �r�val k�s�bb f�jdalmak k�zepette �bredt. Hirtelen nem tudta hol van, csak p�r perc ut�n ugrott be mi is t�rt�nt. Vagyis nem igaz�n tudta mi is t�rt�nt. K�r�ln�zett. Egy sz�k kis helyis�gben volt. Fafal vonta k�r�l. A szellem cseppet se habozott, f�l�llt �s kiugrott amibe beleesett. Egy kisebb szob�ban tal�lta mag�t szint�n f�b�l. Nem az a hely volt ahol utolj�ra harcolt. H�tran�zett, hogy v�g�l is mib�l ugrott ki. Egy k�t volt.

* Hova ker�ltem?* Ajt� �llta �tj�t. Nem volt akad�ly, minden er�fesz�t�s n�lk�l �tt�rte. Fura dolgok voltak odakint sz�m�ra. Nagy t�mb�k ablakokkal. H�zak tal�n. L�pett p�rat. Azt�n t�bbet. Sokat n�zel�d�tt. Mindent. Ez a nagy ricsaj…nem volt hozz�szokva.

*Ez olyan mint egy kert…* Kil�pett a j�rd�ra. Emberek j�rtak keltek, v�gezt�k a napi dolgukat.

*Ez a borzaszt� haland�szag elviselhetetlen. �s m�rt b�mulnak ennyire?* Igen, val�ban n�zt�k a k�l�n�s teremtm�nyt hisz ez nem megszokott ebben a vil�gban. Iskol�s l�nyok, f�rfiak, �regek.

*Ezeknek a l�nyoknak pontosan olyan ruh�juk van mint a korcs �cs�m bar�tn�j�nek. Tal�n ez az a vil�g ahonnan � j�tt. M�r hallottam valamit err�l. De ebb�l �pp el�g volt. Azt hiszem vissza megyek. Semmi keresnival�m itt* Sarkon fordult �s visszament a k�thoz, �s beleugrott. Ahogy le�rkezett megint f�lugrott �s ott tal�lta mag�t a k�z�pkori Jap�nban. Ekkor azonban nem is sejtette hogy valaki k�vette �t…. Egy l�ny volt. Felkeltette a figyelm�t a k�l�n�s �lt�zetu f�rfi. �gy gondolta bolond �s v�get akar vetni az �let�nek az�rt ugrott a k�tba. Ezt a l�ny igen j� �tletnek tal�lta ez�rt k�vette. Ahogy kik�sz�l�dott a k�tb�l, nem tudta mire v�lni a k�l�n�s helyet.

- Tal�n ez a mennyorsz�g? - Gondolkodott hangosan. - Nem �rdekel. Ak�rhov� is ker�ltem itt legal�bb nincsenek vihor�sz� oszt�lyt�rsak.

Ballagott amerre az orra vitte. Bolyongott erd�k�n, puszt�kon kereszt�l. M�r vagy a harmadik erd�n verte �t mag�t keservesen, de most valahogy sehogy se tudott kikeveredni onnan. Hirtelen egy f�rfi jelent meg el�tte. Feh�r bund�t �s valami majom �larc�t viselte.

- Tal�n elt�vedt�l? - k�rdezte ny�las �s nyugodt hangon a f�rfi.

- Igen. Mi ez a hely? Hov� ker�ltem?

- Hmm…tal�n meg van zavarodva, de az is lehet hogy valahonnan m�shonnan j�tt. Azt hiszem m�g a hasznomra lehet. - ezek a gondolatok keringtek az idegen fej�ben. Ism�t gonosz tervet forralt.

- A nevem Naraku. Gyere velem mindent elmondok err�l a helyr�l, cser�be te is mindent elmondasz arr�l ahonnan j�tt�l. Megegyezt�nk?

Shiro lassan b�lintott majd Naraku megfogta a v�ll�t �s elt�nt vele. Egy nagy szob�ba �rkeztek meg ahol egy n� �s egy kisl�ny �llt.

- Naraku! V�gre meg�rkezt�l! M�rt nem sz�lt�l hogy…ki ez itt veled? A szaga alapj�n haland�. Megint van valami terved? - Tudakol�zott a n� akinek fekete haja �s v�r�s szeme volt, hossz� ruh�t viselt �s egy legyez�t tartott a kez�ben.

- Kagura! Ne gondolj mindig rosszra. � csup�n csak egy elt�vedt l�ny aki �gy l�tszik nem ismeri ki mag�t a k�rny�ken. - V�laszolt Naraku, k�zben pedig szeme csillog�s�val kisebb jeleket adott Kagur�nak hogy nem ez a terve, de ezt a l�nynak nem kell tudnia.

Kagura alig �szrevehetoen b�lintott �s kis�t�lt a szob�b�l. K�vette a p�ld�j�t a kisl�ny akinek mellesleg feh�r haja �s ruh�ja volt, �s egy t�kr�t tartott a kez�ben.

- Nos, el�sz�r k�rlek �ruld el a neved. - Sz�lt Naraku aki ek�zben levette mag�r�l a val�sz�n�leg meleg bund�t, ami alatt s�t�t ruha volt. Ezzel felfedte arc�t a l�ny el�tt.

- Shironak h�vnak. - Hallatszott a t�m�r, halk v�lasz a l�nyt�l.

- �dv�z�llek Shiro a palot�mban. Most mondd el mi t�rt�nt pontosan. - �lt le a l�ny el� a f�rfi majd figyelmesen hallgatta a t�rt�nteket. Amit nem font reg�nybe Shiro. Ezt is ugyanolyan t�m�ren mondta el mint minden m�st.

- Ez nagyon �rdekes. Teh�t a k�t t�loldal�r�l j�tt�l. �s nem is akarsz visszamenni oda. - ez m�g Shiro magyar�zat�n�l is t�m�rebb volt.

- Igen. K�rlek, mondd meg mi ez a hely. - Szinte m�r k�ny�rg�tt a l�ny, ami nem csoda hisz mi�ta itt van, senki sem hajland� v�laszt adni neki.

- Term�szetesen �s is besz�molok. �s Naraku besz�molt. Mindent t�v�r�l hegyire elmondott Shironak a szent �kkorol, Inuyash��kr�l, a szellemekr�l term�szetesen kihagyta azokat a r�szeket amik Shirot elijeszthetik t�le. �gy �ll�totta be mintha Inuyasha egy hatalom�hes f�lszellem lenne aki meg akarja kaparintani csak mag�nak a szent �kk�vet. Shiron most se l�tszott semmi �rdeklod�s, pedig bel�l vadul kap�lt a sz�ve a rem�ny tudt��rt.

- Teh�t a szellemek sokkal er�sebbek mint az emberek, s�t ez�rt gy�l�lik, gyilkolj�k �ket. - Foglalt �ssze Shiro �pp �gy ahogy az el�bb Naraku tette.

Naraku r�j�tt hogy tal�n nem kellett volna ilyen r�m�t�en fogalmazni de miel�tt kijav�thatta volna a l�nyt meglep� reakci�t mutatott.

- De hisz ez nagyszer�! - �rvendezett Shiro, Naraku legnagyobb meglepet�s�re. - Mit meg nem adn�k �rte ha �n is szellemm� v�ltozhatn�k…

- M�rt gondolod �gy? - �rdeklod�tt Naraku pr�b�lva visszat�rni a meglepet�st�l.

- Mert ha �n is szellem lenn�k bossz�t �llhatn�k! Legyilkoln�m az �ssze embert akik annyi szenved�st okoztak nekem! - Most az egyszer kimutatta �rz�seit. Csak �gy l�ngolt az arca, a szeme a t�zt�l.

- Nos, lehet hogy �n tudn�k neked seg�teni ebben. - Naraku arc�n gonosz mosoly h�z�dott v�gig.