Eközben Rin óvatosan, fák mentén bujkálva a Tetsuigáért lopódzik. Eléri...alig bírja el. Rin meglátja a közeledő Inuyashát, és elindul arra.
- Inuyasha-sama...
- Rin?
- Segítened kell!
- Feh…Segítenem? Miben?
- Mentsd meg Sessoumaru-samát!
- Tessék??? – Inuyasha meghökkenve néz. Azok után hogy majdnem megölte Kagomét?!
- Könyörgöm... Naraku megöli…
- Hmm… Naraku? Szóval nem szövetkeztek… Vagy ez csak csapda???
Rin ledobja a Tetsuigát. Fáj a keze a nehéz kardtól.
- Oh, kösz – Inuyasha felveszi.
- Segítesz, ugye?
- Jól van.
Sesshoumaru kezd magához térni.
- De ez még sokba fog kerülni annak a nyavalyás Sesshoumarunak!
Rin átöleli Inuyashát, majd Kagome gyorsan biztonságos helyre vonul a kislánnyal. Inuyasha beugrik elé, és harcol Narakuval. A lányok a fák mgül nézik a harcot.
- Sesshoumaru, te átkozott, mássz el innen és vigyázz Kagoméra! És ha csak a haja szála is meggörbül, azt rajtad verem le!
- Kukuku…Itt az öcskös is… - mosolyog Naraku – Nagyszerű!
- Mi ez a félvér...segít? – gondolja Sesshoumaru – De miért?
- Kiírtom azt a mocskos kutyafajtádat!
- Fogd be, te nyavalyás! Szééééééééééééééééééélvágó!
Naraku kitér előle. Inuyasha csapkodja Narakut. Sesshoumaru gondol egyet, és előhúzza a Tensaigát... Rin és Kagome lesnek, mint Rozi a moziban. Inuyasha értetlenül néz Sesshoumarura, de nem szól egy szót sem.
- Rááááááám figyelj Naraku!!! – kiáltja Inuyasha.
- Hehehe… Bolond pincsikutyák!
- Nem ráááááám figyelj, te félvér pávián! – gúnyolódik Sesshoumaru.
- Kukuku…A félvér öcséd segítségére szorulsz? Azt hittem ennél nemesebb vagy. A nagy Sesshoumaru, a keleti terültetek uralkodója. A Nagy InuTaisho fia és egy félvér korcs védelme nélkül már halott lenne.
- Nem kell a félvér segítsége, egyedül is elbánok veled! – kiáltja Sesshoumaru, de közben erre gondol:
- Ahogy nézem, tényleg rászorulok, de nem kell tudnia, most az egyszer muszáj a korcs öcsémmel együttműködnöm...remélem leesik neki.
Naraku megsebesíti Inuyashát. Az földreesik és kicsit ott ragad. Sesshoumaru támad a Tensaigával. Naraku kivédi. Sesshoumaru csapokod, de nem találja el. Kifejezetten bénázásnak néz ki. Naraku elmosolyodik és egy csapással kiüti Sesshoumaru kezéből a kardot és lecsap rá. Az megsebesül, vérzik, és földre zuhan, de nem ájul el. Naraku neveve felveszi a Tensaigát:
- Ejjh… Hát milyen életlen kardod van neked?
Sesshoumaru döhösen néz, de van valami furcsa a szemében. [Lyra:  nem bogár Arra: :p]
Naraku hatalmas vigyorral beleszúrja a kardot. Sesshoumaru vigyorog:
- Mi van Naraku?
Az hátrahőköl.
- Még egy kardot sem tudsz használni?
- Mi van, miért élsz még? – kérdi Naraku, és hátrál. Sesshoumaru kihízza magából a kardot, és hátraugrik vele. Inuyasha közben kérdőn néz bátyjára, hogy mi van. Felfogja és lecsapja a szélvágóval Naraku fejét, meg egyébként is felszabdalja szusinak. Naraku meghalt, végleg, megismételhetetlenül és visszavonhatatlanul.(Lyra: Olyan szomorú... :( )  

Sesshoumaru Kagurához siet a Tensaigával. Leöli a kis démoni micsodákat a szélboszorkány körül. Inuyasha Kagome felé fut.
- Inuyasha, MEGCSINÁLTÁTOOOOKKKK!!!! – kiáltja boldogan Kagome.
- Meg… Szedjünk ékkövet.
Kagome keresgélni kezdi a véres izében. Kagura felnyög, majd elhaló hangon Sesshoumarut szólítja:
- Sessh...
Sesshoumaru aggódva nézi, óvatosan hozzáér Kagura kezéhez:
- Szabad vagy...vége. A...aggódtam érted...egy kicsit.
- Kö...kösz…de éh élek. Menj szerezz egy szilánkot magadnak.
Rin félénken kijön a fák közül...Közben Sesshoumaru megy, szerez két nagyobb szilánkot, eléggé szétszóródtak...könnyű. Inuyasha észreveszi.
- Sesshoumaru! Hova viszed azokat a szilánkokat???
- Mit gondolsz?! Ez jár nekem!
- Add vissza! Neked a szád jár!
- Valami ellenvetésed van félvér?!
- Ha nem segítek rajtad már halott lennél!
- Ha nem kötném le Naraku figyelmét TE IS!!!
- Ha nem vagy életveszélyben akkor nem harcolok most!
- Eh...az ékkőszilánkokért jöttél, nem miattam.
- Nem a Tetsuigáért jöttem. Az ékkőszilánkok ráértek volna.
- Örülj, nekem haszontalan kacat.
Kagome odaszalad Inuyashához:
- Olyan fantasztikus voltál Inuyasha...!!! ^-^
Inuyasha átöleli Kagomét, nehogy Sesshoumaru megtámadja. Kagura a fák közt felnyög a fájdalomtól:
- Milyen mérged van neked, Sesshoumaru???
- Öhm...Baj van?
Kagura betámolyog a többiek közé egy fának támaszkodik:
- Dehogy…mindjárt hányok. Hülye kérdés ehh...olyan mintha belülről égetnének, és nem tudom mozgatni az egyik lábam. Egyébként kösz kérdésetek remekül vagyok.
Kagura térdre esik:
- A francba…
Inuyasha kérdőn néz a boszira. Rin odaszalad:
- Hogy segíthetünk Kagura-sama?
- Attól tartok sehogy, kicsi Rin. Esetleg ha leütnétek, hálás volnék, talán elmúlik mire felébredek.
Sesshoumaru dühös.
- Ezt nem értem...
- Tudom…Én tehetek róla, én kértem hogy mérgezz meg. Egyébként a kard meg csak feltámaszt, nem meggyógyít. Csak esélyt ad az életre... Szóval még fel is kéne gyógyulni...
- És az ékkő? – kérdezi Sesshoumaru, és előveszi a két szilánkot.
- Nem tudom. Tisztítsa meg a lány!
- De...
- Tisztítsa meg előbb... Így bemocskolva csak ártana...
Közben Kagome összeszedte a többi ékkőszilánkot:
- Inuyasha add ide a szilánkjaid!
- Tessék?? Nekem nincsenek szilánkjaim… - válaszolja az, és széttárja a karjait. Kagome kezében csak az ékkőszilánkok háromnegyede van...összerakosgatva:
- Nálam nincs több…
Inuyasha Sesshoumaru felé int:
- Nála van.
- Nem hallod? – szól neki Kagura - Arról beszélnek.
- Ha odaadom nekik, nem adják vissza...nem fognak segíteni!
- Dehogynem, hiszen már most is segítettek.
- Inuyasha, ha oda adom a szilánkjaim, - kezdi Sesshoumaru - ígérjétek meg segítetek Kagurán!!
- Minek segítenénk? – néz Inuyasha.
- Rin!
- Igen, Kagura-sama?
- Gyere ide, Rin!
A kislány odamegy.
- Kérd meg őket, hogy tisztítsák meg a szilánkokat, jó? – suttogja Kaugra. Rin bólint, kinyújtja a kezét a két nagyobb szilánkért. Sesshoumaru odaadja...kénytelen-kelletlen, nem           bízik Inuyashában. Rin félénken odamegy a féldémonhoz.
- Mit akarsz? – kérdi az. A kislány lassan kinyújtja a kezét.
- Nekem adod?
- Ugye meggyógyítjátok?
Inuyasha elfordítja a fejét és Kagoméra hagyja a döntést.
- Rendben, de hogyan? – kérdezi Kagome, és a szilánkokért nyúl. Hozzárakja a két nagyobbat is...
- Inuyashaaa! - kiált fel Kagome. Inuyasha visszakapja a fejét:
- Tessék, Kagome?
- Hiányzik egy kis darab!
- Kohaku, és az a rohadt farkas: Kouga...
- Nem… – rázza a fejét Kagura, nehezen kap levegőt – Tőlük már mind elvette Naraku…
- És most mit kezdünk a bátyámmal meg a nyavalyás szélboszorkánnyal? – kérdi Inuyasha. Kagome aggódva felnéz...és elmosolyodik!
- Mit nézel? – érdeklődik kedvenc féldémonunk.
- Rin...- kezdi Kagome.
- Tessék? – a kislány felemeli a fejét.
- Add ide a masnid!
- A masnim?
- Igen.
Odaadja, bár nem érti. Kagome kiszedi belőle a kis kerek rózsaszín követ...széttöri…
- Mit csinálsz? – csodálkozik Inuyasha, de Kagome elereszti a füle mellett. A kis kő darabokban lehullik a földre...és kiesik belőle egy icipici ékkőszilánk. Rin csak néz. Sesshoumaru is les. Kagura is, de közben nyöszörög is halkan.
- Mindvégig Rinnél volt egy ékkőszilánk? – csodálkozik Sesshoumaru.
- Akkor ezért rabolta el mindig Naraku! – jegyezte meg a szélboszorkány. Kagome beleilleszti az utolsó kis szilánkot...
[Lyra: Stop! Arra: Igen?! Lyra: Most mi legyen? Tűzijáték, fényefektek, zene, happy end? Inuyasha elveszi Kagomét, és csinálnak 600 kis Inuyashát? Megjegyzem, Arra nem véletlenül ezt a számot mondtam J Kár, hogy egyik kedves barátnőnk, akire itten utaltam nem Inuyasha fan… Arra: ja, csinálhatnak 600 kis Kurdá…Inuyashát Lyra: :D Ezt a részt elküldjük Iriszkének, a            zárójelekkel :D Arra: ok]
...hatalmas, vakító fehér fény tör fel... Rin hátrahőköl. Kagura meggyógyul, Sesshoumaru karja visszanő...Kagura feláll és megigazítja kimonóját meg a haját és letörli a vért a szája széléről.
[Lyra: elkezdi a húgom: és feléled az összes démon és az ékkő darabokra törik... Arra: jujj]
- Így még szexibb vagy…- közli röviden, tömören és velősen Sesshoumaru Kahurával.
- Te is – jön a válasz - így két kézzel :)
Kagura odarohan Sesshoumaruhoz és megöleli.
- Bocs – szabadkozik Kagura - Csak úgy jött.
Sesshoumaru nyakába kapaszkodik. Sesshoumaru pedig megcsókolja. Kagome a nyakába rakja a szentékkövet... jól áll neki ez az új nyaklánc... Nagyooooooooon szépen néz Inuyashára...sokat mondóan:
- Kösz hogy megmentettél…
Inuyasha átöleli Kagomét és megcsókolja. Rin vigyorog :D
[Arra: folyik a képernyő, ismént… Duplán folyik. Odamegy Jaken és megcsókolja Rint :P Lyra: yeh...szegény…Arra: :P bezony :P csakhogy ő se maradjon ki :P elvégre már 7 éves Lyra: ehhhh, nah: next, go to Sessy's Castle Arra jaja, ez így néz kijól: Sess's Lyra: úristen, most nagyon hülyéskedős kedvemben vagyok, úgyhogy most ilyen izéééé részt írok… 

 -Akkor most hogyan tovább? – teszi fel a nagy kérdést Kagura.
[- Mit gondolsz, bakker?! Boldogan élünk amíg meg nem halunk...]
- Öhh...Inuyasha...köszönöm...- mondja ki nagy nehezen Sesshoumaru.
Inuyasha elengedi Kagomét és bátyja felé fordul:
- Ezt el se hiszem... - ránéz Kagoméra - akarom mondani, én is köszönöm..
- És most mit tervezel te félvér ko... akarom mondani, drága öcsém.
- Eh…ilyen az amikor nagyon erőlködnek békések lenni – gondolja Kagome.
- Elveszem Kagomét feleségül, és boldogan élünk míg meg nem halunk, te nyavaly... akarom mondani bátyám.
- És mégis hol élünk? – érdeklődik szelíden Kagome - A többszáz éves fa tövében?
- Öh… Ezen még nem gondolkoztam.
- Míg gyerek voltam itt életem...- Inuyasha elmutat kelet felé. (Sesshoumaru területének központja felé…)
- Kagura..öh...ha nem tudod hova menj...szeretettel várlak a kastélyomban...van hely... – ajánlja fel Sesshoumaru.
Kagura Sesshoumarura mosolyog:
- Mit gondoltál,. majd megszabadulsz tőlem?
- Reménykedtem – valja be „őszintén” a démon. Kagura bosszúból megcsókolja.
- Merj csak nekem ellent mondani…
- Hajaj...(Nőuralom?)
- Kagome, hol akarunk élni? – kérdezi Inuyasha tanácstalanul.
- Egy villában a francia Riviérán… - álmodozik Kagome.
- Tessék?
- Semmi...- sóhajt fel a lány.
- Először is melyik időben?
- Nem akarok matek vizsgázni...
- Itt nem kell…
Kagome elneveti magát:
- Akkor ez eldőlt.
- Hihetetlen… -mondja Kagura - Inutashio volt a legnagyobb démon, akiről beszélnek, ehhez képest az egyik fia azt se tudja hol lakjanak...
- Mire megy ki a játék, Kagura? – gyanakszik Sessh. Kagura tök ártatlanul néz:
- Ugyan! Én csak megemlítettem, hogy ez elég…khm kínos pletykákra ad okot.
Rin szerényen odamegy:
- Kagura-sama...
- Mit szeretnél Kicsim?
- Lesznek kistesóim??? Uggye???
Sesshoumaru irtó hülye képet vág… Kagura elpirul, majd elfehéredik:
- Öh… ezt majd megbeszéljük Sesshoumaru-samával, jó?
- Inuyasha... – tereli másra Sesshoumaru a témát… Rin zavarbaejtő kérdéseinél még ez is jobb.
- Tessék?
- Nem messze egymástól van két szép kastélyom...
Kagura elmosolyodik.
- …az egyik téged illet...(sajna)
- Igen.. tudok róla... És ..ezt a jogom hagyod érvényesülni is?
- Kell?
- Kagome? Megfelel?
- Igen – mosolyog a lány – Tök jó!
 - Köszönöm...bátyám. [Arra: uhh ez asszem Inunak fájt kimondani]
- Nem szívesen...
Kagura csúnyán néz. [Lyra: Sessnek is fájt volna]
- Ne nézz így, jó?! – mondja kissé túl hevesen kdvenc démonunk.
- Fejem marad, kisszivem...
Inuyasha készül rá mikor hullik Kagura feje a porba a "kisszivem" miatt. Sesshoumaru elpirul.
- Inuyasha-sama - Rin szerényen aranyosan néz, ami mint már párszor tapasztaltuk rossz előjel… - Majd átmehetek hozzátok játszani???
- Öh... ez majd beszéld meg Sesshoumaruval. Inuyashának még mindig nagyon fáj, hogy ki kellett mondania a köszönömöt.
- Nem is tudod, mennyire örülök, hogy végre nem ölitek egymást a bátyáddal - súgja a fülébe Kagome. Inuyasha csak morog.
- Akkor indulunk? Már kíváncsi vagyok, hogy néz ki az új lakhelyem!! – türelmetlenkedik Kagome - Az osztálytársaimat megeszi az irigység, ha egyszer megmutatom nekik :D
Elindulnak a kastélyok felé, és közben dumálnak.
- Tessék? Osztálytársak? Kagome, azért Sesshoumaruban a vér még mindig nem vált vízzé – súgja Inuyasha. Kagome kérdőn néz Inuyashára:
 - Most egészen normális volt...
- Persze... de szeretnéd ha meghívná a barátnőid  vacsorára?
- Ugyan Inuyasha, nem jönnek ide! Nem is tudnak...Csak képet viszek nekik a kastélyról...
[Lyra: elképzelem, ahogy Kagome fényképezőgéppel rohangál a középkori Japánban Arra: jah és ahogy félévenként egyszer hazamegy és középkorról beszél... aztán mehet diliházba]
- Jah… az más. De hogy fogsz te hazajárkálni innen?
- Hát a kúton át..de ne félj nem túl gyakran... [Lyra: de ugye az unokákat majd meg kell mutatni :D Arra: :P]
- Igen... éppen ez az. Mit fogsz kitalálni, hol vagy olyankor amikor nem otthon?
- Öhm...anya, és nagyapa biztos megértik...a suliban meg...mondjuk halálos beteg vagyok :)
Sessy les az érdekes társalgás folyamán. Kagura röhög rajtuk magában. Közben mennek a kastély felé.
- De a barátnőid?
- Mi van velük?
- Nem fog nekik feltűnni?
- Nem... – Kagome már nagyon unja ezt a sok kérdést - Tudod mit...megmondom nekik, hogy egy kastélyban élek a középkori japánban, feleségül mentem egy féldémonhoz, időnként a démon bátyjánál vacsorázunk, és eszem ágában sincs hazamenni tanulni, mert vigyáznom kell a gyerekekre, valamint a Szent Ékkőre.
- Hm…És ez a te világodban…nem lesz szokatlan?
Erre a kérdésre Kagome nagyon hülye fejet vág.
- Hogy lehet valaki ekkora idióta?! – gondolja fáradtan.
- Dehogyis! Ez nálunk természetes... UGYANMÁR TE IDIÓTA! Nem mondhatom el az igazat... eddig is minden hülyeséget elhittek, ez most is így lesz.
Inuyasha összehúzza magát:
- Rendben Kagome... ahogy gondolod...
- Azért majd néha átmegyünk az én világomba is, ugye?
- Persze… ha szeretnéd.
- Van egy olyan tippem, hogy megérkeztünk... - mutat előre Kagura, ahol két hatalmas kastély látszik kibontakozni a ködből.
- Húúúúúúúúúú, ez jól néz ki – ámuldozik Kagome. Inuyasha elnémul a kastélyok látványától már régen elfelejtette milyenek is valójában.
- Sessh…azt hiszem Rin már fáradt...
Kagura rámutat Rinre, aki egy fának dőlve elbóbiskolt.
- Rin, most már itt vagyunk... Gyere, menjünk be a várba ott pihenhetsz.
Rin felkapja a fejét:
- Igenis Sesshoumaru-sama.
- Sess... melyik a tiéd? – érdeklődik Kagura, már ő is fáradt.
- A közelebbi.
- Akkor menünk... én sem vagyok annyira jól.
- Öh... akkor mi is megyünk – mondja a bátyjának Inuyasha - Szóval.. majd találkozunk holnap, bátyám.
- Igen – feleli nem túl boldogan Sesshoumaru.
- Menjünk...
Mennek. J
- Hát nem jobb békében lenni? – kérdezi Kagura, miközben Sess mellkasának dől.
- De…csodás… - sóhajtja az, de nem viszi túlzásba a lelkesedést.
Kagura felveszi az ölébe az alvó Rint, és elindulnak felfelé a kastélyhoz vezető domboldalon. 

         THE END