Inuyasha Fanfiction. Copyright © 2005 [Arra & Lyraevi] Minden jog fenntartva. Különlegessége, hogy megjelenik a lírai én, az írók tanulságos párbeszédei teszik kerekké e művet… 

Szereplők: Inuyasha, Kagome, Sesshoumaru, Kagura, Rin, Naraku [és az írók: Arra, Lyraevi]

Inuyasha békésen sétálgat Kagomével egy erdőszéli tóparton.
- Inuyasha, az nem a bátyád? - kérdi Kagome.
- De. Az a nyomorult...mit keres itt??? - előhúzza a Tetsuigát.
Sesshoumaru támadó szándékkal, de lassan, nyugodtan közelít. Majd hirtelen támad. Ejt 3 hosszú, szép, vörös csíkot Inuyasha arcán. Kagome aggódva nézi. Inuyasha nagyon dühös lesz:
- Te nyavalyáááááááás!
Kagome megijed:
- Inuyasha most tényleg nagyon dühös - gondolja, miközben figyeli, ahogy a féldémon hadonászik Tetsuigával.
Kagura előlép a bokorból és összezavarja a levegőt, hogy Inuyasha ne tudja előhozni a szélvágót. Sesshoumaru megint karmol...Kagura a háttérből figyel, és néha besegít Sesshoumarunak. Kagome keresi az íjját, de valahol az erdőben hagyta.
- Az ott nem Kagura az erdő szélén? Akkor azért nem tudom előhozni a szélvágót! – állapítja meg Inuyasha, biztonságban akarja tudni Kagomét. - Kagome fuss!
Kagome elfut az íjjáért. Sesshoumaru észreveszi, utána küldi Kagurát. Kagura meglepődik, hogy csak így küldözgetik, de utánamegy azért Rin eddig egy bokor mögül figyelte az eseményeket, most közelebb jön.
- Rin maradj hátul! – kiáltja neki Sesshoumaru.
- Te átkozott! – beszél kedvesen a bátyjához kutyafülű kedvencünk.
- Te korcs, ne dumálj! – viszonozza hasonló kedvességgel a bókot a bátyja.
[Lyraevi: Szegényeket gyerekkori trauma érte. Arra: jah]
Sesshoumaru odavág a hiperszupi new sárkánykarjával. Varázslat van rajta, amely megtéveszti a Tetsuigát, így ezzel meg tudná fogni a kardot…Inuyasha lecsap Sesshoumarura. Persze nem talált, de azért szép csapás volt.
- Most megfizetsz te nyavalyáááááááááááááás!
- Pusztulj, félvér! – kiáltja Sesshoumaru és odacsap. Inuyasha elégé megsérül.
    Eközben Kagome fut az íjért, már látja is, de Kagura közeledik hozzá...Kagome elé ugrik:
- Üdv kislány!
Kagome kérdőn néz Kagurára.
- Figyelj, ne menj vissza szerintem…Ez nem a te dolgod...
- De igenis az enyém! – válaszolja Kagome. Megtalálja az íjat, felkapja.
- Pengetánc!
[Arra: *izé szélcucc összevissza fúúúúúj*]
Kagome megpróbálja kikerülni Kagurát.
- Ezúttal nem győzhetsz! Véged Inuyasha! – fenyegetőzik Sesshoumaru, és hatalmasat csap a sárkánykarjával. Inuyasha földre esik, elájul. Rin odaszalad Sesshoumaruhoz, és védőleg Inuyasha elé áll, és a fejét rázza:
- Sesshoumaru-sama, ne!
Kagura és Kagome is hátranéz.
- Inuayashaaaa!!!!- kiált fel aggódva Kagome. Kagura otthagyja Kagomét és elindul a tisztás felé. Kagome Inuyasha felé szaladni.
- Ka...Kagome...- mondja Inuyasha, miközben felnéz.
- Rin? – néz csodálkozva Sesshoumaru - Menj innen!
A kislány a fejét rázza. Kagura beugrik Sesshoumaru mellé, és kézen fogja Rint.
- Gyere Rin, ez Sesshoumaru-sama dolga, nem a tiéd!
- Sesshoumaru-sama, ne bántsd! – könyörög Rin, már szinte sírva - Mégiscsak az öcséd!!
Rin próbál szabadulni Kagurától, de az nem engedi:
- Gyere már! Ne légy ostoba!
- Előbb engem is meg kell ölnöd, nem bánthatod Inuyashát! – szól közbe a másik lány.
- Semmi gond, Kagome…
- Sesshoumaru Nagyúr... Nem végeznél gyorsan az öcséddel? Ez a lány meg had menjen, amerre lát. – javasolta Kagura. Inuyasha ébredezik.
- Kagura eressz! – kérlelte Rin, majd ártatlanul Sesshoumaruhoz fordult - Sesshoumaru-sama, miért gyűlölöd a testvéred?
- Bolond vagy, Rin? Ha ellenkezel vele, téged is megöl! Fogd már be, és örülj míg jódolgod van!
Inuyasha megpróbál feltápászkodni:
- Ka-Kagome...
- Gonosz vagy Sesshoumaru-sama!! – mondja sírva Rin, majd kitépi magát Kagura kezei közül, és elfut...
- Inuyasha! - Kagome megfogja a kezét.
- Fuss már, te bolond lány...- mondja Inuyasha. Szuszog, alig kap levegőt. [stb]
- Sesshoumaru! Hagyod, hogy a kislány így megbántódjon?! – kérdi Kagome, reménykedve, hogy ezzel Sesshoumaru gyengepontjára tapint.
- Mit érdekel engem az az emberkölyök?!
- Bah.. emberek...- bosszankodik Kagura - Komolyan egyik se tudja mennyit ér az élete...
Sesshoumaru odacsap Inuyashához, de Kagome odaugrik őt találja el, Kagome összeesik. Inuyasha felüvölt:
- Káááááááááááááááááááááááááááááááágomeeeeeeeee
[Lyra: kicsi Inu dühös lehet... Arra: jah]
- Add át nekem a Tetsaigát, vagy örökre búcsút vehettek! – fenyegeti az öccsét Sesshoumaru.
Inuyasha szemei felizzanak démonná alakul, mert a Tetsuigát elhajította közben valahol. Nekiugrik Sesshoumarunak. Ő válaszul karmol. Inuyasha tép, zúz, harap, karmol, hadonászik, így a bátyja „kissé” megsérül.
- I..Inu...-nyög fel Kagome. Inuyasha se lát, se hall...majd földre rogy, és elájul. Sesshoumaru lihegve, egy fának dőlve kifújja magát. Aztán elindul megkeresni a Tetsuigát. Felveszi. Kagura érdeklődve figyel és párszor elismerően összeüti a tenyerét:
- A győztes pedig nem vitás, hogy Sesshoumaru nagyúr.
Sesshoumaru mosolyogva odamegy Kagurához.
- Szép munka volt a szelek zavarása...Itt már nincs dolgunk...Keressük meg kicsi Rint. Örülhet, itt hagyom a félvért, akár túl is élheti...
Megfordul hátra sem nézve elmegy. Kagura követi.
- Egyébként miért utálod ennyire?
- Félvér.
Rin sírdogál egy fa alatt, Kagura rámutat:
- Rin meg ember. Van más ok is, vagy csak testvér rivalizálás?
- Rin más... 

Kagome odamászik Inuyashához. Megsimogatja a szép, eredetileg fehér haját... [Arra most szééép piros] vérzik...rárogy Inuyashára, elájul. [Arra: szép halál :p] 

            Rin felkapja a fejét a hangokra
- Rin…nem bántottam,[Lyra: ááááá neeeeem] örülhetsz.
Rin szeme felragyog:
- Tényleg nem, Sesshoumaru-sama?
-Túlélhetik.
Rin odafut hozzá és átöleli a derekát.
[Arra: vagy a térdét., mit’tom én meddig ér :P Lyra: :D derékig :D Arra: már máskor is megjegyeztem, hogy ez lehet a praktikus]
- Menjünk...
Rin boldogan ugrál.
- Kagura, Te nem örülsz, hogy győztünk? Mondjuk, hasonlóan hevesen, mint Rin?
Kagura felnéz: [Lyra: Sajna, ő magasabb Rinnél.]
- Nekem más gondjaim is vannak, mint egy korcs, aki meghal, vagy sem. Illetve pontosan ilyen gondjaim vannak...Csak az én korcsom nem akar ennyire meghalni. 

            Inuyasha ébredezik. Kagome rajta fekszik, vérzik. A keze még mindig Inuyasha haján :D Inuyasha egészen jól van... Kagome ellenben nem.
- Kagome? - Inuyasha feltápászkodik és karjába veszi Kagomét.
[Lyra: Ne má Inu, nem látod, hogy haldokolom, hagyámáááá!! Arra: :p nem látja és kész]
- El kell vinnem... valami gyógyítóhoz. De gyorsan - Egy fa árnyékába óvatosan lefekteti Kagomét. A lány megrezzen. Inuyasha hoz egy kis vizet. Megpróbálja Kagome szájába tölteni. Sikerül. Kagome motyog:
- I..Inu...yasha
- Kagome?
[Lyra: Nem, majd Kikyou, mégis mit gondolsz?!]
- Kagome, hallasz engem?
Nem válaszol. Telik az idő. Inuyasha kicsit megrázza. [Lyra: Kagome háromfelé repül a „kicsittől”. Ehhh…]
- Kagome...nagyon megsérültél. Be kéne kötöznöm a sebed…de..ha felébredsz biztosan megölsz érte...mindegy.
Inuyasha óvatosan leveszi Kagome blúzát és ellátja a sebét.
- I…Inuyasha…ne hagyj itt...
- Kagome. Ne félj! Nem hagylak itt! Soha nem hagylak el! Csak…Kérlek te se hagyj el! Tarts ki!
- Inu...meg…megsebesült...segítsen vala...Inu...yasha
- Itt vagyok, Kagome. Én jól vagyok. Kagome!
Kagome kezd magához térni...
- Kagome jól vagy?
- Inuyasha...hol van Sesshoumaru....???
- Nem tudom. Elment. Jól vagy?
- I…igen – Kagome elájul. Inuyasha hoz még egy kis vizet és lelocsolja Kagomét. Kagome felébred.
- Inuyasha, te is nagyon megsérültél, jól vagy??
- Én teljesen. De te jól vagy?
- Igen...mondtam már...Hol...a…Tetsuiga????
Inuyasha az oldalához kap, majd felkapja a fejét és szétnéz.
- Nem tudom.
- Sesshoumaru...elvitte?!
- Gondolom el...De most az a fontos hogy te meggyógyulj. Majd megbosszuljuk azon a nyavalyáson.
- Az a kislány...olyan furcsa...miért törődik vele a bátyád???
- Nem tudom. Talán a drága bátyám pedofil is, nemcsak egy állat.
- Ez nem vicces INUYASHA!!! A bátyádban is van valami emberi...
- Igen? És szerinted mégis micsoda?
[Arra: Kagome lassan észrevehetné, hogy fel kéne öltözni...:))Lyra: hoppsz… elfelejtettem…:D]
- INUYASHA!!!!!
- Te-tessék?
- TE DISZNÓ!!!
- Mit tettem már megint?
Kagome elpirulva felveszi a ruháját, és szúrós szemmel néz...
- Jah…hogy ez. Bocs…El kellett látnom a sebed, de esküszöm hozzád sem értem.
Inuyasha nagyon vörös.
- Jajjj..izééé..kösz…
Kagome arca is lángol…
- Feküdj vissza inkább – tanácsolja Inuyasha - Még nagyon gyenge vagy. Most egy ideig nem megyünk sehova, ha megerősödsz, akkor majd esetleg továbbmehetünk.
- Jó...Köszönöm…tényleg. De te is…csupa vér vagy...én már jól vagyok, most magaddal törődj.
- Semmiség…Rám száradt a bátyám vére.
[Arra: Éljenek az egoisták :p Lyra: hehh jól elvagyunk...nah, Kagome már nem bírja...]
Kagome megcsókolja Inuyashát. Inuyasha meglepődik de aztán visszacsókol.
[Lyra: Ilyen az, mikor a lány kezdeményez J]
- Húúú – szólt sokamondóan, bőbeszédáen Kagome.
- Szeretlek Kagome.
- ... és Kikyou? <:) – kérdi félénken a lány.
[Lyra: A kis ünneprontó…Ez benne van az Inuyashás, „Hogyan rontsuk el a legromantikusabb pillanatokat?” kézikönyvben.]
- Nem érdekel Kikyou. Őt szerettem…de most már nem. Most már csak te vagy nekem.
[Lyra: Nah, azér!]
Kagome megint csókol…
[Arra: Most egy kis Sesshy szitut nézünk, mert elfolyik a nyáltól a képernyőm :p Lyra: jajajajajajajajajajaja :D Öhh: Kagura, hozzám jössz? Nem ez nem jó…] 

            - Nah, és merre van a te korcsod, Naraku???
- Keletre. A te területeidre fáj a foga...azt hiszem...- válaszol Kagura.
- Miii?!?!?! Nem baj…megmutatom neki a Tetsuiga igazi erejét, amit az a félvér nem tud!
- Nekem csak jó, egybekötve meg is menthetsz engem…Tudom, nem áll szándékodban, de most kénytelen leszel.
Kagura pillantásából kicsit úgy látszik, mintha neki is köze lenne ehhez a véletlen egybeeséshez, hogy Naraku pont Sessh területeire pályázik.
- Hmm, és mit kapok én, ha megmentelek???
- Hhm…hát nem vesznek el a területeid. Valamint tudok valamit a karodra...
- A karomra?
- Igen. Áh, férfiak! A balra te! Ne nézd, nincs ott!
Kagura elneveti magát.
- Hmm…a shikon szilánkokkal ez jól hangzik :D Rin, merre vagy? Nem vagy fáradt?
- Nem Sesshoumaru-sama. Jól vagyok.
- Rendben...Kagura, akkor induljunk...
- Jó.
-El se hiszem, hogy belement ebbe az alkuba...- gondolja Kagura, mit sem sejtve arról, hogy ezúttal részben miatta vállalta az utat Sesshoumaru - mégiscsak jó ötlet volt Naraku fülébe bogarat ültetni a keleti vidékről.
- Én nem ismerem arrafelé a járást… - mondja Sesshoumarunak.
Telik az idő…mennek-mendegélnek. [:D]
- Kagura, ott van Naraku! De honnan tudhatjuk, hogy ő az igazi-e, nem csak egy bábú? – kérdi Sesshoumaru
- Öh…Hááát, igazából ha megölöd kiderül – válaszolja Kagura és közben nagyon szépen mosolyog. – Izé…Nekem gyorsan le kell lépnem mellőled, mert ha Naraku meglát... akkor nekem annyi.
- Menj csak!
Kagura gyorsan Narakut megkerülve mögé fut. Rin elbújik, Narakut valahogy nem akarja védeni. Naraku Sesshoumarut méregeti mosolyogva:
- Kukuku… Megjött a terület ura…
- Nem zavar, hogy az én területemen vagy, Naraku? – kérdi nyugottan Sesshoumaru.
- Őszintén? Nem. Gondoltam elég nagy ez a terület. Elélünk mi ezen ketten is.
- Kotródj innen!
- Ejj-ejj Sesshy... ugye hívhatlak Sesshynek?
Sesshoumaru hülye fejet vág Narakura.
- Így kell fogadni egy kedves látogatót?
- Ismerős ez a kard? - a Tetsaigára mutat.
- Nocsak. A korcs öcsikéd belátta hogy az ő kezében annyi ez a kard, mint egy fadorong?
- Amilyen könnyen elvettem ezt az öcsémtől, olyan könnyen elpusztítok egy másik félvért is...- duruzsolja gonosz pofával Narakunak.
Erre az fájdalmas képet vág, majd álszent arcal így szól:
- Hát mégis miért vagy ilyen ellenséges?
- Talán, mert nem elég, hogy a területemre fáj a fogad...még a birtokodban is van pár dolog, am(k)i nekem is kell.
- Hm… Nem értem miért nem ülhetünk le egy csésze tea mellé megbeszélni midnezt. – ezt már nagyon álszentül mondja.
- Nem tárgyalok emberekkel...még ha csak félig is azok...- szól Sesshoumaru mosolyogva.
- Kukuku... Hát akkor talán jobban érdekelne valami más? Esetleg egy démon? Vagy netalán...egy szélboszorkány? KAGURA! GYERE IDE ÉS SZÓRAKOZTASDD EL A HÁZIGAZDÁNKAT!
Sesshoumaru hülye pofát vág. Kagura odasomfordál Naraku mellé. De uram... Sesshoumaru nagyon erős...felbecsülsz engem...
Sesshoumaru hirtelen Kagurára támad...Kagura meglepődik. Hárítja az első csapást. Sesshoumaru suttog neki, miközben harcolnak:
- Meg foglak sebezni...majd begyógyul… Tégy úgy mintha elájulnál.
- Kukuku…Ne kíméld Kagura... nem apád... – nevet Naraku gúnyosan.
- Mérgezz meg! – suttogja Kagura, miközben forgószéllel támad, és így Naraku nem hallja meg - Csak ne felejts el feléleszteni...ott a Tensaiga.
- Túl veszélyes… - feleli Sesshoumaru, és közben megvágja Kagura vállát.
- Feltámasztasz... Rájön, ha szimulálok...a része vagyok.
- Kagura ne játssz vele! – ordítja Naraku.
- És ha elkések...? – kérdezi aggódva Sesshoumaru, nem tetszik neki ez a terv.
- Akkor megszívtam! Igyekezz!
Sesshoumaru megmérgezi, és Kagura összeesik. Kacsint és eszméletét veszti.
- Te is ilyen "erős" vagy félvér? – kiáltja oda Narakunak.
- Nolámcsak… Úgy látom a kislány nagyon beléd szeretett.
Sesshoumaru meglepetten néz Narakura, majd odacsap a Tetsuigával, de az csak sima kard. Naraku elugrik.
- Mostmár midnegy…kukuku. Te még annyit se tudsz ezzel, mint az a korcs öcséd?
Sesshoumaru kezdi felhúzni magát:
- Mi a fene lehet ezzel a karddal? – gondolja.
- Nem vagy féldémon.
Sesshoumaru csapkod Naraku felé. Az felnevet:
- Ugye tudod, hogy szánalmas vagy?
- Ne dumálj harcolj!
Naraku lecsap. Sesshoumaru megsebesül. Naraku erre méginkább nevet:
- Kukuku
Sesshoumaru tovább csapkod, egyre dühösebben.
- Úgy látom rosszul emlékeztem a képességeidre Sesshy.
Sesshoumaru megunja, és eldobja a Tetsuigát.
- Kukuku. Szóval belátod, hogy ez így nem megy, mi?
Naraku támad. Sesshoumaru odacsap puszta kézzel, karmol. Naraku megsebesül.
- Nicsak. Kezd érdekes lenni.
Naraku hatalmas csapást mér Sesshre és kiüti, hogy a Démon nekicsapódik a közeli fának és elájul... 

Inuyasha elengedi Kagomét. A lány valami furcsát érez, és úgy gondolja szól is erről Inuyashának:
- Inuyasha…?
- Tessék?
- Ékkőszilánkok vannak a közelben...sok.
- Merre, Kagome?
- Arra – mutat Kagome Sesshoumaru területe felé.
- Az… Oda nem lenne jóötlet menni. Legalábbis addig nem, amíg nem gyógyulsz meg teljesen.
- Inuyasha! Én már jól vagyok! De te...
- Én is jól vagyok.
- De nem akarom, hogy arra velem gyere.
- Maradj inkább itt, és várj meg.
- NEM!
- Kérlek Kagome!
- Én látom az ékkőszilánokat...
- Tudom, nem is azért, csak az keletre van.
- És?
- És arra vannak a Keleti-területek!
- Éééééésssss?
- És az a bátyám területe. Illetve az apámé volt. És a báytám örökölte.
- Akkor visszaszerezhted a Tetsuigát… Menjünk!
- De Kagome…
- NEM! MenjÜNK!
- Igérd meg hogy nem ugrasz közénk. Kérlek, ez fontos.
- Jó.
- Nem bírnám elviselni, ha meghalnál helyettem. Szóval ha harc lesz, akkor menj biztonságba.
- Hogy szerezhetett a bátyád ékkőszilánkokat...ennyit...hirtelen. Itt valami nem stimmel.
- Ki tudja? Vele volt az az átkozott boszorkány. Lehet hogy szövetkezett ellenünk Narakuval. Különben mit keresett volna nála az a nő?
- Akkor nem mehetünk most oda... Együtt túl erősek...ha ott van Naraku is...
- De te maradj itt, kérlek! És pihenj! Én meg megyek.
- Nem, veled jövök...Ezt már megbeszéltük! – jelenti ki Kagome, és felveszi az íjját.
- Hjajj… Makacs lány.
Inuyasha hátára kapja Kagomét és viszi.