Este már Sesshoumaru is elment. Mindenki a gondolaiba merülve aludt el.
Másnap reggel tovább is indultak. A lányok nagyon jól elbeszélgettek, rengeteg közös témát találtak. Először a másik világról, a vámpírokról, majd erről világról és a démonokról…
Végül szóba kerültek a fiuk is. Ezt a témát az elől haladó Inuyasháéktól kicsit lemaradva beszélték ki.
Neked, Liza van valakid a másik világba? – kérdezte Sango.
Hát… őőőő… igen – monda kissé elpirulva.
Ember? – kérdezte Kagome.
Nem. Egy vámpír. De egy jó vámpír. Szereti az embereket. És nem is bántja őket. – válaszolta.
És neked van valakid, Alexa? – érdeklődött Kagome.
Nincs. –jött a válasz – Kagome, mi van veled és Inuyashával?
Mi?! ööö… … semmi …. Mi nem vagyunk egymásba szerelmesek…. - dadogta Kagome olyan vörösen, mint egy rák.
Na, persze! – heccelte Sango.
És mi van veled meg Mirokuval? – kérdezte Sangotól Alexa.
Hogy mi… ő… nincs… semmi… - hebegte Sango láng vörösen.
Na, persze! – vágta rá teljesen egyszerre a másik három.
Erre mindannyian elnevették magukat.
Tovább csevegtek. Kagome egyszercsak hirtelen megtorpant.
Inuyasha, égkőszilánkot érzek –kiáltott előre.
Merre? – ugrott melléjük Inu.
Ide jön! – mondta Kagome és az erdő felé mutatott, ahonnan megjelent egy hatalmas, leginkább sárkányra hasonlító szörny.
Adjátok ide a Szent Égkő szilánkjait és akkor gyorsan és kis fájdalommal haltok meg. – dörmögte.
Azt lesheted! – kiáltott Inuyasha és előrántotta a Tetsuiga-t.
Hát jó. Ti akartátok… - mondta és tüzet okádott a kis csapat felé. Mindenki sikeresen kitért a csapás elől.
Mennyetek arrébb ezt a nagyra nőtt gyíkot egyedül intézem el.
De én… - kezdte volna Alexa, de Miroku megfogta a vállát, és hátrébb húzta.
Hagyd… - mondta – Ilyenkor nincs értelme beszélni vele.
Inuyasha már javában harcolt a szörnnyel. Nem nagyon bírt vele. A többiek már épp be akartak szállni, mikor megjelent a hátuk mögött egy ugyanolyan rémség.
Hátba támadta a kis csapatot. Mindenkit ledöntött egy tűzörvénnyel a lábáról, kivéve Alexát és Lizát. Ők hihetetlenül gyorsan mozogtak.
Gyógyítsd meg a többieket! – kiáltott Lizának Alexa – Én addig elintézem ezeket.
Liza némán bólintott és odafutott a sebesült kis társasághoz.
Alexa odaugrott Inuyasha mellé, akit a szörnyek már az utolsó csapással akartak megölni. Egyszerre indítottak tűzvihart feléjük.
Ne mozdulj! – adta ki az utasítást Alexa, az amúgyis tehetetlen Inuyashának.
Mozdulatlanul nézték a feléjük száguldó lángokat. Alexa fölnézett az égre, ami hirtelen beborult. A lány elmosolyodott. Kinyújtotta a kezét, és behunyta a szemét egy pillanatra.
Kinyitotta a szemeit, amik eredeti ezüst-kékes színük helyett, tűzvörösek voltak és vakító villámok cikáztak bennük.
A tűzvihar megállt és visszafordult elindítói felé. Közben a viharos égből villámok csaptak a tűzbe, amelytől az, gyorsabb és erősebb lett. Elérte a sárkányokat, akiket azonnal hamuvá égetet. Ekkor Alexa összezárta a tenyerét. A tűzvihar eltűnt és az ég is kitisztult.
- Ezt meg hogyan csináltad? – kérdezte a döbbent Inuyasha. Odament hozzájuk a csapat másik fele, akiken már egy karcolás sem volt.
- Ez az én erőm. Uralom a négy természeti erőt. – válaszolta Alexa.
Liza letérdelt Inu mellé és ujjaival megérintette a fiú homlokát. A sebei azonnal eltűntek.
Ez meg… - dadogta.
Ez az én erőm. – mosolygott Liza.
Tehát te képes vagy gyógyítani, Alexa, te meg uralkodsz a négy természeti erő, a tűz, a víz, a levegő és a föld felett? – összegezte Miroku.
Igen. Ez a mi boszorkányerőnk. –mondta Liza.
Na, mondtam én, hogy még a hasznunkra válhatnak! – mondta Inu, amire mindenkitől egy gyilkos pillantás volt a reakció.
Nem mentek már aznap tovább, letelepedtek egy kicsit arrébb lévő tisztáson.
Egyszercsak Inuyasha odament Alexa mellé.
Hát… izé… ööö… egész jól harcolsz –mondta –de én is elbántam volna velük.
Mikor aztán elment Mirokuval fát gyűjteni. Alexa döbbenten kérdezte:
Mi volt ez az előbbi, amit Inuyasha mondott?
Ő így mond köszönetet. –válaszolt mosolyogva Kagome.
Egész este beszélgettek. Most már mindenki nagyon megkedvelte a lányokat. Ők is már úgy érezték, hogy a csapat tagjaivá váltak.