A történet egy átlagosnak induló napon kezdődik, mikoris Sesshoumaru nagyúr és Rin az erdőben sétálgatnak. A kislány virágot szedett, közben dúdolgatott valamit. Az idősebbik fél, a nagy szellem pedig - szokásához híven - el volt gondolkozva valamin. Megálltak a tónál, s Rin az alacsony vízben kergette az apró, naptól fénylő halakat. A levegő is és a víz is nyugodt volt, de Sesshoumaru nagyúr mégis rosszat sejtett, valami nem tetszett neki. Ő sem tudta pontosan megmondani micsoda, ezért egy idő után megnyudodott és nem figyelt már olyan feszülten mint addig. Hiba volt.... Rin nemsokára megunta a játszadozást, kifelé indult a térdig érő vízben gázolva amikor valami elkapta a lábát. -Áhhh!! Segítség! Sess szó nékül felugrott és nekitámadott a még víz alatt lévő szelllemnek csak abba volt biztos a szaga alapján hogy krokodil szellem. Rin kimenekült a partra. A szellem, miután megérezte a nagyúr erejét kiemelkedett a vízből és ímmár megmutatta a teljes valóját: a hatalmas és erős krokodil szellem páncélos testét. Sesshoumaru végre teljesen képben volt. Ütötték, vágták, karmolták egymást ahol csak érték. Sessh nme nézte jó szemmel hogy közel egyenlő erejű démonnal harcol, így hát magára öltötte igazi alakját... szellemkutyává változott. Rin kicsit megijedt ugyan, de már régóta gondolkozott azon hogy Sessh szellem és valóban ilyesmi alakot képzelt el a nagyúr személyének. Tehát ezzel nme volt baj. Viszont a csatával annál inkább, ugyanis nem bírtak egymással a krokodil és a kutya. Már vagy egy órája csapásoktól zengett a tópart. Sesshoumaru közben rájött mért nme bír a szellemmel. "Tegna egész nap macskaszellemeket kaszaboltam, legyengültem kissé...francba" így gondolgozott. Egy jól irányzott ütés kiverte az övéből a Tensaigát, de ő ügyet sem vetett rá. A kard viszont nme úgy ahogy Sesshoumaru gondolta, hogy szépen ott marad a füvön és visszavehető lesz hanem hanem beleesett a vízbe és elmerült abban. A gazdája nem is törődött ezzel, küzdött tovább. Egy közeli faluban Inuyasháék csapata pihent meg éppen, kivételesen nappal. Mindenki a szokásos tennivalóját végezte: Shippo Kirarával játszott, Inuyasha és Kagome veszekedtek, Sango pedig lekevert Mirokunak párat (persze nme ok nélkül). Mire megszálhattak ebben a faluban Kagome elég sokat vitázott a helyi pappal, ezek a falusiak igen ellenségesek voltak ami azt illeti. Sesshoumaru és a krokodilszellem harc közben a falu felé vették az irányt, hisz hol az egyik hol a másik ugrott el acsapások elől. Így gyorsan haladtak.Rin követte őket persze tisztes távolból. Mikor a két küzdőfél elérte a falut Sesshnek nem jutott eszébe, Rinnek viszont igen: odafutott eléjük és kérte őket. - Kérlek ne itt harcoljatok, még megsérül egy ártatlan ember. - Maradj nyugton Rin és inkább búj el. Elintézem a dolgot egyedül is. A kislány, bár nem rajongott az ötétért, de bólintott és egy ház mögé futott, ott bújt el. A krokodilszellem kihasználta ezt a helyzetet, hogy Sesshoumaru nem teljesen a harcra figyel és a földre küldte őt. Sessh nehezen kelt fel ezután. Folytatták, bár már mindketten elégé ki voltak fátadva. A nagyúr összeszedte utolsó már eléggé megfogyatkozott erjét és és mérgező harapással adott végsőcsapást ellenfelének. Úgy tünt, itt vége, azonben a másiknak még az előző lendületből sikerült felkapni Sesshoumarut aki aztán ráesett egy házra és visszaváltozott emberi a kajába, mert egy csepp ereje sem maradt. Azonban arra a házra esett amelyik mögé Rin elbújt. Valyon mi lehet vele? A másik szellem végre kilehelte a lelkét a méregtől. Inuyasháék kijöttek a kunyhóból hogy megnézzék mi történik, hisz az utolsó dobbanást Sessh esését már határozottan hallották. Mikor látták mi történt nem is lepődtek volna meg annyira, de azt a tényt hogy Sesshoumaru ájultan fekszik, már igencsak ritka esetnek vélték. A falusiak föl voltak háborodva. A széttört kunyhó romjait elkezdték átnézni volte ott valaki, és ha igen túlélt-e. Nemsokára egy holtestet találtak. Egy kislányét. Sesshoumaru eszméletéhez tért lassan, de szinte megfagyott benne az ér mikor meglátta a kis élettelen testet. "Rin....csak ő lehet. Hisz e mögé a ház mögé bújt el. Ez én voltam...én tettem. A Tenseiga majd segít...dehát....hol van a Tenseiga" Gondolkozott teljesen összezavarodva s ekkor rájött hogy az a kard már a víz alatt van valahol, jó mélyen a halakkal. "Ez nem lehet igaz...én megöltem Rint" Teljesen magába volt zuhanva. csak feküdt ott és meg sem mozdult....nem érezte magát mélónak az életre. A falu két legerőssebb nagydarab embere felemelte és a tömlőc felé vitték. Kagome odafutott hozzájuk: - Álj! Várjanak! Ugye nem akarják tömlöcbe vetni? Nem szándékosan tette. Annyira ismerem már a temészetét. - Az minket nem érint. Menj az utunkból vagy különben téged is beviszünk oda. Kagome hátrébb állt. "Szegény Sesshoumaru....tudom hogy nem akarta" Gondolta Kagome. A nagyurat bevitték a zárdába, ledobták a földre majd otthagyták. Ő pedig csak ült és ült. Ha minden erejét összeszedte volna, most, még utoljára, talán ki tudott volna szabadulni onnan, de semmi kedve sem volt. Úgy érezte most megérdemli a büntetését akármi is legyen az. Nemsokára meghozták a döntést. Kimentek és mindenkinek kihírdették a történteket, majd a következményt is. A főpap szavai így hangzottak: -Ez a szellem megölt egy kislányt. Az ítélet természetesen halál. Mivel szellemet még sosem végeztünk ki azt hiszem nem felkötni vagy lefejezni fogjuk mint egy embert hanem szíven döfni hiszen úgyis legyengült. ha tíz perc aladt nem hal meg, csak szenved, akkor megadjuk a kegyelemdöfést. És ezzel bezárult a kegyetlen beszéd. Inuyashát, Mirokut és Sangot nem igazán hozta lázba a dolog. Számukra Sesshoumaru csak egy szellem volt a sok közül. Viszont Kagome megkedvelte mikor látta hogy már jó ideje vigyáz Rinre..... Ő teljesen összerezzent az ítélet hírdetésekor. Eltelt két óra, Kago számára feszülten és szomorúsággal, Inuyasháék és a többi falusi számára pedig csak várakozással hogy lássák a kivégzést. (Inuék nem gonoszak csak teljesen semlegesek Sesshel szemben) megkezdődött az ítélet végrehajtása. Sesshoumaru éppen nem volt teljesen magánál, lefeljebb félig a nagy kimerültség és vérveszteség miatt. Az őrök kihozták a fogdából és felvitték az emelvényre ahol végezni kívántak vele. Kagoménak szinte megfagyott a vér a látványtól. Sesshoumaru kezei hátra voltak kötve két oldalról ahogy fogták úgy vitték az őrök. És valamiért végig le volt hajtava a feje....egyszer sem nézett fel. Sessh tarkóján mély és még vérző vágások látszottak...ez egyfajta kicsinyesség volt az őrök részélről, ugyanis eltörték két nyakcsigolyáját, hogy nem tudjon senkinek a szemébe nézni. A haja egy része elöl jógott le a mellkasán a többi pedig elöl, ahogy szokott, csak sajnos véresen ahogy nem szokott...és végül a teljes megaláztatás jeleként, meztelenre volt vetkőztetve...(Nem én vagyok perverz, ezt régen néha tényleg így csinálták....!) Sesshoumaru ugyan mindent felfogott a történtekből de nem tett semmit ezellen a dolgok ellen semmit. Hisz megérdemeltnek érezte. A két őr ahogy felvitte őt az emelvényre ő csak engedte magát cibálni,s ugyanígy csak tűrte amikor ledobták őt a kivégzőember elé. Térdre esett és várta sorsát, már nem is érdekelte mi lesz az. csak egy dolog hangzott a fejében: "Megöltem Rint....én tettem" Eközben az erdőben apró futó léptek hallatszottak...egy kislány futott vissza a tó felé ahol vízbe esett a Tenseiga. És ez a kislány Rin volt... Ráadásul semmi baja. A faluban látta hogy Sesshoumaru milyen helyzetbe került. Tudta hogy egyedül nem segíthet rajta, de van valami amivel együtt már igen. Beleugrott a vízbe, majd némi keresgélés után feljött a felszínre, a gyógyító kardal a kezében és újra elkezdett futni, vissza a faluba. A kivégző emelvényre Kagome futott fel -Nem tehetik! Hagyják abba! Nem ölhetik meg egy véletlen baleset miatt! -Azonnal menj innen és fogd be a szád különben rád is ugyanaz a sors vár mint rá! Kagome szomorúan sétált vissza a tömegbe és várt. Talán a csodára... -Mi az utolsó kívánságod kutya? Vetette oda a kivégző Sesshnek. Amire viszont nem kapott választ, az áldozat meg sem szólalt. - Szóval nincs. Jó. Sőt annál jobb! Most pedig isten veled! És készült vlna hogy szíven döfje a nagyurat, de ekkor egy kislány ugrott a két férfi közé és a Tenseigával a kezében azonnal átölelte Sesshoumarut. Ő pedig kezdett föleszmélni. -Rin....te vagy?....Hogy lehet...hogy életben vagy? -Az a holttest amit megtaláltak az nem az enyém volt..a házban egy másik kislány tartózkodott...láttam. Az övé lehetett. De én nem tudtam szólni senkinek mert a lábam beszorult egy deszka alá és egy fa eltakart. Eddig tartott míg ki tudtam szabadulni onnan. Sesshoumaru hirtelen megnyugodott és úgy érezte még sose volt ilyen boldog (a kivégző ember meg csak állt és meg sem tudott mozdulni a meglepetéstől). A tenseiga és Rin holléte ismét erőt adott Sesshnek. Könnyedén széttépte a köteleit a kezén és ő is átölelte a kislányt. Miután teljesen megnyugodott Rin ügyével kapcsolatban hirtelen hatalmas kegve lett volna mindenkit megölni, minden falusit, de aztán Rin szemébe nézett, amiből pedig tisztán tükröződött hogy soha senkinek a halálát nem akarja, az egyetlen célja hogy a számára legkedvesebb lénnyel lehessen boldogan Sesshoumaru nagyúrral. Sessh ezek után senkire sem emelt kezet, pedig megérdemelte volna az egész falu. Szellemkutya alakjára változott, Rint a hátára vette és elsuhant vele a messzi távolba. E nap leforgása utám ők ketten mindig együtt maradtak és szerették egymást mintha csak apa és lány lettel volna. Az egész falu csalódott és meglepődött volt. Kagome viszont hihetelenül boldog. Ezután megbeszélte a többiekkel és ők bele is egyeztek hogy ez a falu szörnyen hálátlan és kegyetlen lakosokkal van tele, ezért továbbállnak onnan. Végül így is lett s Kagome még ha nem is mondta el senkinek, felfoghatatlanul boldog volt hogy Sesshoumaru és Rin jól vannak. THE END